Látjuk-e a világ sodrát?
Orosz Atanáz görög katolikus püspök hitről és tévhitekről
A közelmúltban nevezték ki Orosz Atanáz görög katolikus szerzetest a Miskolci exarchátus főpásztorává. Szentelésére május 21-én kerül sor. Húsvét közeledtével a böjtről, az ünnepről, az ember sorsának lényegéről, kultúra és hit viszonyáról beszélgettünk. Az első kérdés a monasztikus szerzetesnek szól: nem anakronisztikus ez az életállapot a mai világban?
– Nem, főként a keleti rítusú ember számára nem. A keleti egyházban ez a kérdés jószerével föl sem vetődik. Minden szerzetes monachosz, s csak másodlagosan kerül elő: apostoli módon vagy visszavonultan élje-e meg szerzetességét?
– A mindennapi életben mi a szerzetesi élet „funkciója”, egyáltalán, lehet-e így föltenni a kérdést?
– A szerzetes kaphat olyan sajátos karizmát is, hogy az adott történelmi-társadalmi valósághoz való alkalmazkodásban legyen kiváló, de a szerzetes alapvetően Isten embere, abszolút elkötelezettség jellemzi, s ennek következtében nem az adott helyzethez köteles mérni és igazítani identitását.
Rómában március 29-én ismertették a II. János Pál (képünkön) boldoggá avatásával kapcsolatos technikai és szervezési kérdéseket. Róma jelenleg 300 ezer zarándokot vár, de készen áll arra, hogy nagyobb számban is befogadjon híveket a május elsején esedékes szertartásra. A Szent Péter tér környékén lázasan folynak a munkák a befogadó struktúrák fejlesztésére, míg a fiataloknak az Örök Város környékén, Civitavecchia és Fiumicino területén jelöl ki szálláshelyeket Lazio tartomány vezetősége. Több mint 2500 önkéntes vesz részt a zarándokok útbaigazításában a kérdéses napokon.