Bosszantó hibák

 

Nézzük például az idegen szavakat: Le kellene szoktatni az újságírókat és az elemzőket a „legoptimálisabb” szó lépten-nyomon való használatáról! Tudom, hogy ma már kevesen vannak, akik tanultak valaha latint (én a Patronában még igen), de az idegen szavak szótárát minden közszereplő és főleg írástudó forgathatná, és akkor a nomen est oment sem úgy fordítanák még egyébként igen művelt személyiségek is, hogy a név kötelez. És akkor végre megszabadítanák a fülünket az „elszeparálódik” elviselésétől is. A vezető újságírók az uszkve és a cirka jelentésének is utánajárhatnának.

Persze az anyanyelvvel is vannak problémák. Hogy csak kettőt említsek: sokan nem értik-érzik a bonyolít és a lebonyolít közötti különbséget, és nemegyszer nem is ismerik a válság és a váltság eltérő jelentését!

Fájó műveletlenség egy-egy műsorvezető részéről Donányit hallani Dohnányi helyett, vagy az, ha egy műsoron belül kétszer nevezik Klagenfurtot németországi városnak.

A legfeltűnőbb talán az, ha az ordító hiba filmekben (lektorálva?, szerkesztve?) hangzik el. A legnagyobb élő költőnkről készült portréfilmben, az alul futó angol nyelvű szövegben például kétszer láttam leírva, hogy Klébersberg (tehát két hibával!).

Molnár Judit

ny. egyetemi docens