Alaptalanul ítélték halálra

Az egyik magas rangú rendőrtiszt fiát – aki drogkereskedő volt – és barátnőjét brutálisan meggyilkolták. A nyomravezetőnek magas pénzjutalmat ígértek. Martínez ekkor új barátnőjével  utazott a városból. Felesége telefonon felhívta, hogy egyik lányuk születésnapjára figyelmeztesse a férfit. Ő azonban azt hazudta, hogy dolgozik. Az asszony megtudta, hogy ez nem volt igaz, ezért bosszúból értesítette a rendőrséget, hogy férjének köze van a kettős gyilkossághoz. Krimibe illő akció során letartóztatták Martínezt, és bírósági eljárást kezdeményeztek ellene. Végig hitt az igazságszolgáltatásban, s abban is, hogy felmentik, hiszen nem ő követte el a bűncselekményt. Végül az esküdtek halálra ítélték, s bekerült a siralomházba. Rendszeresen látta az elítélteket, akik zokogva indultak a villamosszékbe, vagy készültek arra, hogy a méreginjekciótól meghaljanak.

Martínez elmondása szerint szülei kivételével mindenki elhagyta, egykori barátai is. Némi vigaszt a Sant’Egidio közösség börtönöket látogató tagjai nyújtottak neki, valamint a hite. Remélte, hogy fellebbezése, perének újratárgyalása bizonyítja igazát. Harminchét hónap után, egymillió dollár összegyűjtésével, tizenöt szakember segítségével bizonyították be ártatlanságát – s végül felmentették.

Neki sikerült visszatérnie a halál torkából. Mint elmondta, a szomszéd cellában lévő férfi – akivel sokat beszélgetett – mindig hangsúlyozta ártatlanságát. Ez a férfi rákos lett, kórházi ágyhoz bilincselve halt meg tizenkilenc évi rabság után. Senki nem látogatta, senki nem gyűjtött neki pénzt, hogy ezt szakemberek segítségével bizonyíthassa. Csak halála után derült ki ártatlansága. A tényleges elkövető egy másik börtönben épp másért raboskodott.

Martínez szabadulása után néhány évvel édesapját egy fiatal motoros halálra gázolta. Mint mondta, saját kezével tudta volna megölni a fiút, gondolván: az valóban bűnös. Édesanyja megbocsátó szeretete ébresztette rá, hogy fájdalmukat a tettes halála sem csökkentené.

Az egykori halálraítélt most dolgozik, és a világon mindenhol előadásokat tart, hogy senkinek az életét ne vehessék el – akkor sem, ha bűnösnek találják. Budapestre a saját költségén jött el, mert hálás a Sant’Egidio közösségnek: ők nem hagyták magára a legreménytelenebb pillanatokban sem. Életét a munka és az élet melletti tanúságtétel tölti ki.

Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség magyarországi vezetője, az est moderátora hangsúlyozta: a vendég meghívása nem véletlenül esett a nagyböjti időszakra. Nagyhét örökre hiteltelenítette a halálbüntetést. Jézust ekkor ítélték el és végezték ki, pedig ő volt a történelem egyetlen igaz embere. Az akkori világ két legfejlettebb jogrendszere együtt sem volt képes, hogy igazságos ítéletet hozzon. Jézus halála ma is bizonyítja, hogy embernek az életét senkinek nem szabad elvennie. Hozzátette: ma Európában nincs halálos ítélet. Az erőszak, az erőszakos gondolatok azonban jelen vannak. Sokan ebben látják a megoldást. A Sant’Egidio közösség szeretné mindenkinek elmondani: az erőszakra erőszak a válasz, amely nem célszerű és nem jogszerű. A bosszú, a megtorlás nem az életre vezet.

Fotó: Bókay László