Több gyermekre vágyunk
A magyar családok jövőjét vallató kérdést célszerű azzal kezdeni, hogy születik-e elegendő gyermek ma Magyarországon. A válasz egyértelmű nem. A nőknek életük során átlagosan 2,1 gyermeket kellene szülniük ahhoz, hogy az ország népessége egy generáció alatt ne csökkenjen. Ezzel szemben az ezt kifejező úgynevezett teljes termékenységi arány az elmúlt években Magyarországon 1,3 körül ingadozott. Ez Európában a legalacsonyabb mutatók közé tartozik.
E kedvezőtlen folyamatok annak ellenére következtek be, hogy a magyar állampolgárok értékrendjében a gyermek és a család változatlanul vezető helyet foglal el.
A rendszerváltozás utáni gyermekszám-csökkenésben lényeges szerepet játszott, hogy a gyermekvállalási kor jelentősen kitolódott: 1990-ben az első gyermeküket szülő nők átlagos életkora huszonhárom, míg 2009-ben már közel huszonnyolc év volt. A gyermekvállalás későbbre halasztása nagyon gyakran ahhoz vezet, hogy a tervezett gyermekek egyáltalán nem születnek meg.
Itália és Spanyolország a keresztény megújulás központjai voltak addig, amíg IV. Henrik trónra nem lépett 1590-ben. Ettől kezdve Franciaországé a főszerep az egyetemes egyház történetében. Amikor a Napkirály veszi át „a világ legszebb birodalmát”, már két nemzedék szentjeinek örökségét élvezi. A kezdetkor gyöngyöző lelki forrást, a misztikus teológiát Szent Ágoston szelleme és a keresztény humanizmus táplálja. A modern lelkiséget ez a teológia határozta meg: „magasztalja a megtestesült Krisztus misztériumát”, amely egyedül képes transzcendálni az embert. A vallásosság erénye a „tiszta szeretet”. Az eltúlzott egyéni buzgalom, az édeskés ikonográfia az égi és földi dolgok természetes összetartozásában elhajlásokat jelentett. Jeles egyházi személyeknél nyoma sincs a negédességnek, mivel közel voltak az „élő vizek” forrásához.