Tőke nélkül nem megy

Szerző:

   

Kevés olyan kérdése van korunk gazdaságtudományának, amiben az elmélet és a gyakorlat képviselői olyannyira egyetértenének, mint a fenti címben. Mégis, amint konkrétabban próbáljuk megfogalmazni a kérdéseket, élesen ellentétes nézetek hallhatók. És mintha Karl Marx újjászületésének lennénk tanúi: sok jó szándékú ember álmodozik arról, hogy épp a tőkeelv kiiktatásával lehetne létrehozni a szabad és emberhez méltó társadalmat.

E jelenség mélyebb okainak megértéséhez segít a Stephanus-díj idei kitüntetettje, Reinhard Marx müncheni bíboros érsek, az európai püspökkari konferencia szociális kérdésekért felelős tagjának munkája, A tőke, amit a Szent István Társulat Marx Gyula élvezetes fordításában tett hozzáférhetővé. A névazonosságra tudatosan rájátszó mű már sokadik kötete a szociológiát és társadalometikát másfél évtizede professzorként is oktató szerzőnek. De téved az, aki e bevezető alapján egy száraz, sok matematikával terhelt, jogi-társadalomtudományi bikkfanyelven írt értekezésre gondol.

Kincsünk: a szemét

Szerző:

Régen (és nem is volt az olyan régen) kincseink voltak, ma szemetünk. Dédelgetett, szeretgetett kincseink korábban évtizedekre, sőt egész életünkre szóltak, vagy legalábbis mi úgy szerettük volna. Hittünk benne. Hittünk nekik. Elhittük, hogy velünk maradnak és megtartanak. Általuk, miattuk is tudtuk, kik vagyunk.

Mik vagy még inkább kik voltak ők? Emberek: szülők, testvérek, társak, barátok, költők, írók, tévések, színészek, de utcák, boltok, kertek, játszóterek, iskolák, hitek, közösségek, filmek, könyvek, műsorok, hagyományok és szokások is.

„Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna…”

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

A bizánci hagyományt követő liturgikus közösségek a húsvét utáni hatodik vasárnapon a vakon született ember meggyógyítását idézik fel. Az erről beszámoló leírás (Jn 9,1-42) János evangéliumában negyvenkét versből áll. Ebből magának a csodának az elbeszélése két vers. A többi egy küzdelem megjelenítése: egyik oldalon áll a gyógyult és a gyógyító, velük szemben a csodát befogadni képtelen, nem vakon született, de vaknak maradó, vakként élő emberek. Jézus szavai, az evangélium leírása, a liturgikus szövegek fordulatai mind-mind világossá teszik: a történetben nem csak egy vak szerepel.

Szent Johanna szeretetmáglyája

Szerző:

 

Szentünk azok közé tartozik, akiket az irodalom és a zeneművészet – különböző századokban – újra meg újra fölidéz. Más és más megközelítésben igazolja: „Ártatlanságának egyszerűsége rettenetes, mint a tűz.” Bibliai lehet hozzá társítani azokat az ellentmondó képeket, amelyek csupán akkor tisztulnak ki a látás számára, ha egymás mellé sorakoztatjuk őket. Mindig van egy pont, ahol a szónak el kell hallgatnia. Ez az a küszöb, melyet kötelező csendnek nevez a misztika. Ekként gondolhatta Schiller, Jean Anouilh, Bernard Shaw vagy Maxwell Anderson, amikor az orleans-i szűzről írtak.

Védett idők

Szerző:

Fedezzük fel a zsolozsmát! (5.)

Iohannes Cassianus, a nyugati szerzetesség egyik atyja írja, hogy az egyiptomi atyák, amikor meghallották celláik ajtaján az imádságra hívó kopogtatást, azonnal indultak: ha valaki például írással foglalkozott, befejezetlenül hagyta a megkezdett betűt, még az ékezetet sem tette ki rá (Inst IV, 12).

Jő kedvet várunk és kapunk

Szerző:

A Biblia üzenete

Húsvét hatodik vasárnapja van, az evangélium Szent János könyvéből való, az utolsó vacsora termébe vezet. Jézus búcsúbeszédének néhány mondatát idézi. Első és utolsó szava a szeretetre mutat: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat… Aki szeret engem, Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magamat neki.”

Jézus az Atyához készül, de tanítványait nem hagyja magukra. „Kérni fogom az Atyát, és ő másik Vigasztalót ad nektek (az első maga Jézus!), az igazság lelkét, aki örökre veletek marad.” Búcsúbeszédében még négyszer visszatér ehhez az ígéretéhez, új és új vonásokkal gazdagítva a Vigasztalóra vonatkozó tudásunkat.

A hit erejével az űrben

Szerző:

„Hatalmas élmény volt a pápával beszélgetni” – hangsúlyozták az olasz űrhajósok, akik a Corriere della Sera című olasz lapnak számoltak be benyomásaikról, miközben huszonhétezer kilométeres sebességgel repültek Afrika felett. XVI. Benedek május 21-én összeköttetésbe lépett a nemzetközi űrállomás legénységének tagjaival. Két olasz űrhajóssal, Paolo Nespolival és Roberto Vittorival beszélt. Paolo Nespoli elmondta, hogy jelenleg tizenketten tartózkodnak a fedélzeten. Vannak köztük hívők és nem hívők, különféle vallások követői, de mindannyian részt akartak venni a beszélgetésben, és büszkék voltak, hogy alkalmuk nyílt erre. Ő maga meghatódott, hogy a szentatya megemlékezett nemrég meghalt édesanyjáról. Roberto Vittori megosztotta a szerkesztőséggel, hogy izgatottságában kikapcsolta a mikrofont ahelyett, hogy bekapcsolta volna.

Semmi szertartásos nem volt a pápa viselkedésében, közvetlen hangvételű beszélgetés zajlott.

 

   

 

  A Roberto Vittori (a jobb oldali képen) megemlíti: „Az imádságra való felhívás mély értelmet nyert: úgy hallgattuk, hogy közben az ablakon keresztül láttuk forogni a Földet.” Paolót nagyon meghatotta, hogy a pápa, a lelkek pásztora tőlük kérdezi, milyennek látják a bolygót, és mit gondolnak arról, mit tehetünk a Földért. Robertót az lepte meg, hogy a rövid beszélgetésben a szentatya milyen komoly kérdéseket érintett. 

Ránk bízott életek

Szerző:

 

   

 

                                                                  Fotó: Kissimon István

Isten ránk bíz egy életet. Mindnyájan felelősek vagyunk, hogy ebből a picinyke életből mi lesz, ki lesz. Adva van számunkra a nevelés lehetősége és felelőssége. A szülők és a többi felnőtt kapta Istentől a feladatot, hogy a Teremtő társaiként vegyenek részt a gyermek fejlődésének, emberré válásának folyamatában. A kisgyermekek lelkében meglevő bizalom, biztonságérzet, védettség óriási kincs. Elengedhetetlenül szükséges a szeretettség-érzés megteremtése és megőrzése a gyermekben ahhoz, hogy azzá válhasson, amivé Isten szeretné őt. Krisztus munkatársai vagyunk; Isten maga buzdít általunk.

    (Részlet Beer Miklós püspöknek a katolikus óvodák május 20-i szakmai konferenciáján elhangzott beszédéből.)

Fotó: Kissimon István

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.