A boldogság tudománya

    Emberi természetünkből fakad, hogy törekszünk a boldogság elérésére. Ami nem egyszerűen az öröm érzésének megtartása vagy a szenvedés hiánya. De vajon miért szeretik egyesek a munkájukat, pedig egy futószalag mellett dolgoznak napi nyolc órában, vagy hogyan képes egy magánzárkában sínylődő ember is derűsen és tevékenyen tölteni napjait? Efféle kérdésekre kereste a választ Csíkszentmihályi Mihály, és kutatásai eredményeként megfogalmazta a már említett flow- (áramlat-) elméletét. A „flow” mentális állapot, amelybe az elmélyült tevékenységek során juthatunk el. Azért nevezte el így, mert a legtöbb megkérdezett ahhoz hasonlította, mint amikor az embert elragadja egy áramlat, és ennek hatására minden erőlködés nélkül suhan tovább. Általában nem lazítás vagy szórakozás közben élhetjük át, hanem akkor, amikor egy kihívást jelentő vállalkozás közben fizikai vagy szellemi erőfeszítést teszünk. Nem a tevékenység tartalma a fontos, még csak arra sincs szükség, hogy magasabb rendű rendeltetése legyen – maga a cselekvés vált ki boldogságot.

Ugyanakkor ahhoz, hogy a flow által megtapasztalt boldogság maradandó legyen az életünkben, valamely komplexebb cél elérése érdekében kell energiáinkat felhasználnunk. A nagy tudósokat elsősorban az emberiség jövője érdekli, és érzékenyek a társadalmi problémákra – mutatott rá Csíkszentmihályi Mihály budapesti előadásában. A kutatás során, amelyet ismertetett, különösen sikeres tudósokat – közöttük számos Nobel-díjast – kérdeztek meg arról, mely értékek segítik leginkább kreatív munkájukat. A kimagasló művészekről és tudósokról az a kép él bennünk, hogy elefántcsonttoronyban, csak a munkájuknak élnek. Ezzel szemben a válaszadók – akik a fizikától a történelemig a tudomány legkülönfélébb területein dolgoznak – az emberi kapcsolatokat, a családot, illetve a kíváncsiságot és a lelkesedést nevezték meg a három legfontosabb, munkájukat segítő értéknek. A kollégákkal és a tanítványokkal ápolt kapcsolat nemcsak a szakmai, hanem az érzelmi támogatás miatt is lényeges. A család amellett, hogy a személyes boldogság legfontosabb forrása, támogatást, egyensúlyt, nyugalmat, derűt és önbizalmat is ad a munkához. Az alkotótevékenységhez pedig, illetve hogy munkánk során megtapasztaljuk a flowélményt, tulajdonképpen elengedhetetlen a lelkesedés és a kíváncsiság. Az egyik legfontosabb tudás, amit a felnövekvő generációnak át kellene adnunk, az, hogy ne az anyagi elismerés vagy a hírnév reményében válasszanak szakmát maguknak – fogalmazott Csíkszentmihályi Mihály. – Sokkal fontosabb, hogy megtalálják azt a hivatást, amit szenvedéllyel és érdeklődéstől hajtva tudnak végezni.

Huszonnyolcezer amerikai középiskolást kérdeztek meg arról, hogy akkor is tanulna-e, ha nem lenne kötelező. Mindössze ketten válaszoltak igennel. A professzor rámutatott: a példaképül szolgáló tanárok és a jó családi minta segíthet felkelteni a fiatalokban az intellektuális felfedezések, a tanulás és a munka iránti vágyat, hogy aztán az ebből fakadó boldogságot is megtapasztalhassák.