A közgazdaságtan is jegyzi
Siena másik szentje
Szent Katalin és Bernardin nem voltak testvérek. Utóbbi akkor született, amikor Katalin meghalt. Közös erény tette rokonná őket: a bölcsesség. Isten hallgatásának megértése. Kierkegaard, a bölcselő írja: „Ne engedd, hogy valaha is elfelejtsük: Te akkor is beszélsz, amikor hallgatsz; add, hogy bízni tudjunk abban – várva jöttödet –, hogy Te szeretetből hallgatsz, miként szeretetből beszélsz. Így akár hallgatsz, akár beszélsz, mindig ugyanaz az Atya vagy, ugyanaz az atyai szív: szeretsz bennünket hangoddal és nevelsz bennünket hallgatásoddal.” Benső kaland ezt átélni, ahogyan Bernardino is átélte, a „beszédes”. (Így ismerték Itália-szerte: Bernardino.)
Szava tisztán hangzott, mint harangok esti zsoltára. Az ékes beszéd művésze volt, ezzel vonta magára a pápa és az áskálódók haragját, mert tudták, nem fölösleges egyetlen megnyilvánulása sem, hanem az igazság csöndje.
A piaci élet alaptörvénye: azt kell gyártani, amire igény mutatkozik. A keresletet persze növelni lehet reklámokkal és mindenféle üzleti fogásokkal, ám sokkal szerencsésebb, ha már eleve jelentős mértékû. Lengyelországban a valláshoz kötődő termékek e szerencsés helyzetben vannak. Így aztán nem meglepő, hogy május elején, az elsőáldozás időszakában új édesség került az ottani üzletek polcára, amelynek neve: Első szentáldozási emlék. A legendás mozgalomhoz kötődő Szolidaritás csokoládégyár desszertjének díszdoboza elegáns bonbonokat rejt, négyféle töltelékkel. Fiúknak és lányoknak is készül – képünkön most az előbbi változat borítóját mutatjuk be. Ez az édesség egyfajta lengyel hagyományt követ, hiszen Boldog II. János Pál pápa emlékirataiból tudjuk: kisfiúként, ha jól viselkedett, a vasárnapi szentmise után édesapja krémest vásárolt neki a templom melletti cukrászdában…