Ferences vértanúk (5.)

A plébániáról kiparancsolták a helyi lelkipásztort, Martincsevics Pált és a nála menedéket talált Hajnal Zénót. A menetet elindították, közben egy lovas bolgár katona észrevette a két, habitust viselő papot, kiszólította őket a sorból, s pisztolyt fogott rájuk. Minden kérdés nélkül előbb Martincsevics Pált, majd Hajnal Zénót lőtte le, s az összerogyott testekre további lövéseket adott le. Másoknak nem esett bántódásuk.

Az emberek melletti kitartás Zénó atya esetében is a vértanúság vállalását jelentette. Az a tény, hogy csak a két papi személyt ölték meg, mutatja a kommunisták egyház elleni gyűlöletét. A boldoggá avatásra fölterjesztett hét ferences szerzetes közül egyedül Zénó atya nyughelye ismert.

Somogyvári Béla Hetény ferences szerzetes alakja – bár ő nem szerepel a boldoggá avatandók között – ebbe a sorba illeszkedik. Hetény atyát 1961. július 13-án kolostori cellája ajtajának kilincsére akasztva találták meg – a hivatalos verzió szerint öngyilkosságot követett el. Valószínűsíthető azonban, hogy a belügyi verőlegények működtek közre Hetény atya halálában. Az előző napon, késő éjjel – szemtanúk elmondása szerint – két tagbaszakadt férfi vitte vissza a kolostorba a teljesen élettelennek látszó papot az akkor Mártírok úti (Margit körút) kolostorba. Miután cellájába „kísérték”, a portásnak meghagyták, hogy legalább másnap délig senki se zavarja. A boncolás a kilincsakasztás tényét erősítette meg, a halál oka hivatalosan máig tisztázatlan maradt. A vértanú ezért nem kerülhet boldoggá avatásra váró szerzetestársai közé.

Somogyvári Hetény atya Szegeden volt káplán az alsóvárosi (ferences) templomban. Odatartozott harmadrendi ferencesként a szakrális néprajz kiváló tudósa, Bálint Sándor professzor, aki a Demokrata Néppárt (tulajdonképpen KDNP) színeiben indult az 1947-es választáson. Kampányában részt vett Hetény atya, akit különben is dicsértek szónoki képességeiért és meggyőző erejéért.

1947-48 fordulóján azzal vádolták meg a szerzetest, hogy beszédeiben a Szovjetunió és az Egyesült Államok „összeugrasztására” törekszik. Koholt vádak alapján két év börtönre ítélték. 1950 márciusában szabadult volna a börtönből, de amikor kilépett a kapun, két ávós nyomozó karon ragadta, s elvitte az Andrássy út 60.-ba. Ott közölték vele az internálási határozatot, így került Kistarcsára. 1952 karácsonyán szabadult. Öt évig egyházi díjbeszedőként helyezkedett el, majd 1957-ben az esztergomi ferences gimnázium hittanára lett. Onnan is „menekíteni” kellett a szentendrei ferences gimnáziumba. Az érdeklődőbb diákok számára külön előadásokat tartott a ferences szellemről, sőt, fölvette őket a ferences harmadik (világi) rendbe, amely a tiltott vallási társulatok közé tartozott. Ezt a tevékenységét az állami hatóságok szervezkedésnek tekintették, s többször beidézték kihallgatásra a Gyorskocsi utcába. Az egyik ilyen alkalom volt 1961. július 12-én, miután az említett módon, halva találták.

Kálmán Peregrin ferences történész ezt írja a nyolc szerzetes életsorsával kapcsolatban: „A felsorolt személyek tisztelete, és mindazon áldozatok felkutatása, akik ebben az időben életüket vagy szabadságukat adták oda az egyházért, ezen a ponton a későbbi évtizedek eseményeinek értelmezése szempontjából is jelentőssé válik. Az ő életsorsuk mutat rá a Kádár-rendszer hazugságaira, hiszen az 1956 utáni adminisztratív diktatúrát éppen azok mozgatták, akik néhány évvel korábban a kivégzéseket parancsba adták, vagy cinkosként elfogadták.”