Gyógyítani, építkezni, örülni

 

– Milyen szombathelyi rendezvényekre várták-várják a híveket a család éve alkalmából?

– Nemrég a nemzeti zarándokhelyre, Mátraverebély-Szentkútra mentünk el az egyházmegyéből közel kétezren. Ezt a zarándoklatot a családokért ajánlottuk föl. Elsősorban a résztvevők családjaiért, de egyházmegyénk és a nemzet családjaiért is. Nagy örömmel készülődünk július 2-ára, Sarlós Boldogasszony ünnepére, ez székesegyházunk búcsúnapja. Erre az alkalomra összehívjuk a kerek évfordulós házaspárokat. Szeretnénk közösen hálát adni Istennek, hogy vannak, akik a házasságot nem valami ósdi intézménynek tartják, ellenkezőleg: boldogok benne. Szeretnénk az ő hűségüket, egymás melletti kitartásukat azoknak a fiataloknak is megmutatni, akik a korszellem hatására bátortalanok, nem merik magukat a házasságra elkötelezni. A nap szép színfoltja lesz hogy a házaspárok Liszt Ferenc Krisztus-oratóriumát fogják kapni jubileumi ajándékként a helyi szimfonikus zenekar és énekkartól. Mivel a székesegyházunk elég tágas, ezer embert le tudunk ültetni. Liszt évéhez, aki ide nagyon közel, a határ túlsó oldalán született, ez a rendezvény nagyon illik. Öröm számunkra az is, hogy Teskándon templom épül a Szent Család tiszteletére, még idén szeretnénk felszentelni.

– A családokat, a jövőt a fiatal emberekre lehet építeni. Szombathelyen sikerül ez?

– Látszólag messziről kezdem a választ. Számomra az idei húsvét óriási üzenete, ajándéka volt, hogy észrevettem: egyre többen vannak, akik kezdik megérteni húsvét ünnepét. Korábban mint lelkipásztornak sokszor okozott gondot, hogy a karácsony sokak számára inkább ünnep, az éjféli misére, de még az ünnep rákövetkező két napján is inkább elmennek a templomba, mint húsvétkor. Úgy tűnik, a karácsony, a születés ember-közelibb ünnep. De idén, húsvét éjszakáján sokan voltak a székesegyházban fiatalok is, köztük kisgyermekes családok, és ez óriási öröm forrása volt számomra. Ebből megértettem: noha tudják, hogy ez a földi élet a születéssel kezdődik és a halál felé halad, az számunkra nem a végpont. Amire mi készülünk, az a feltámadás.

Fotó: Dippold Pál