Bibliai tájak Mexikóból

Szerző:

Markó Károly hazatérése

„A Magyar Nemzeti Galéria és az esztergomi Keresztény Múzeum 2011-ben kettős kiállítás keretében mutatja be idősebb Markó Károlynak és követőinek művészetét. Az elmúlt évek kutatásai számos új tényt és összefüggést tártak fel Markó Károllyal kapcsolatban, s most először foglalkozunk alaposabban Markó gyermekeinek és követőinek művészetével is. Bármennyire nagyra becsült mestere volt is ő a magyar művészettörténetnek, ilyen gazdag életmű-kiállításra eddig még nem volt példa” – ajánlják a május elején megnyílt reprezentatív tárlatot a kurátorok: Hessky Orsolya, Bellák Gábor, illetve lapunk állandó munkatársa, Dragon Zoltán, akit a Markó-anyag különlegességeiről kérdeztünk.

 

– Nagy örömünk, hogy a kiállítás fő attrakciójaként a mexikóvárosi San Carlos Nemzeti Múzeum gyűjteményéből bemutathatunk négy Markó-festményt, amelyek százhatvan éve nem hagyták el az Újvilág területét. Három másik – Mexikót szintén megjárt – képet pedig Barcelonából kölcsönöztünk. Ezek – a katalán festő, Pelegrín Clavé hagyatékából – 1927-ben kerültek barcelonai állami tulajdonba… No de ne szaladjunk ennyire előre.

Finn kövek, lovak, esők

Szerző:

A hónap költője

 

Május költője az Új Ember hasábjain az 1939-ben született Sirkka Turkka. Elméleti szintű finnugor nyelvrokonság ide vagy oda, be kell látnunk: bármelyik európai nyelv szókészletében több ismerős kifejezést találunk, mint a finnben… S azt is el kell ismernünk, hogy meglehetősen szerény ismereteink vannak derék rokonaink mai kulturális életéről, példának okáért a kortárs szépirodalmukról. Hány mai finn költőt tudnánk megnevezni?

(Van pulzusom…)

Szerző:

Vers

Van pulzusom, éjszakai folyó módjára lüktet.

Nyugtalanul keresem a követ, hogy rögtön át is

adhassam

szerencsétlen önmagamnak, aki nem tudom célomat

s a pillanatot sem, amikor az az idő eljön.

Szép énekszó

Szerző:

A tizenhetedik Piliscsabai Egyházzenei Napokon (május 6–8.) – Liszt Ferencre emlékezve – megismétlődhetett a zene örök üzenete: ajtót nyitni az elfásult életnek. Mert minden igazi zene: imádság. Főleg az emberi hangon „játszott”. „Nem rejtett egyetlen mozzanatot vagy ösztönt, mely a legfinomabb becsületérzés, az érzelmek legnemesebb sugalma ne lett volna” – írta a kétszáz éve született mester Chopinról, de ez rá is illik. Így aztán megkülönböztetett figyelemmel hallgatta az ünneplő sokaság a kórusok repertoárján megszólaló Lisztműveket. Huszonegy énekkar volt jelen, honi és határon túli „zenés tájakról”.

Szent Erzsébet legendája

Szerző:

Bécsi tavasz Liszt jegyében

A bécsi OsterKlang zeneileg legfontosabb jubileumi eseménye Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriuma volt a Wiener Akademie előadásában, Martin Haselböck zeneszerző, orgonaművész és karmester zenei vezetésével és Annette Daschsal a címszerepben.

A zenekarra, vegyeskarra és hat szólóhangra komponált művet maga Liszt nevezte el oratóriumnak. Revitalizáló dallamvilágával – ahogy írta a magát a mű keletkezésekor már abbénak nevező, ferences harmadrendi Liszt 1862-ben – forradalmasította az egyházi zenét. A gregoriánból vett idézetek megzenésítésével nemcsak szellemiségének remekművét alkotta meg, hanem a XIX. század egyházi- és kultúrtörténetében is kimagaslót teremtett. Akkori élettársa, Caroline von Sayn-Wittgenstein történetéből Otto Roquette írta a librettót. Liszt Wartburg várának nyolcszázéves fennállása alkalmából II. Ludwig bajor királynak ajánlotta oratorikus legendáját. Az ősbemutató 1865-ben volt a Pesti Vigadóban, ezt követte a türingiai előadás.

Házvásárlás Perén

Szerző:

 

Házat vásárolt a Katolikus Karitász a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pere községben egy rászoruló családnak. A Hernád melletti településen négyszázan élnek, a község utcái, házai szépek, gondozottak, ám az látszik, a lakosokat nem veti fel a pénz. Miközben Écsy Gábor, a karitász országos igazgatója ügyvédi segédlettel a házvételt intézi, Árvai Ferenc egri főegyházmegyei karitászigazgató elmondja az eset előzményeit:

– A tavalyi nagy árvízkor kerültünk ide. A plébános szólt, hogy segíteni kéne egy családnak, mert a víz tönkretette a házukat, bármikor összedőlhet. A mérnökeink megvizsgálták a házat, és azt mondták: többe kerülne helyrehozni, mint egy másikat venni. Így hát megvettünk és berendeztünk egy házat. Néhány hónappal később ismét szólt a plébános, hogy méltatlan, rossz körülmények között él egy derék, háromgyermekes család a faluban, segítsünk, ha tudunk. Mint látható, megtettük, int Árvai Ferenc az ügyvéd körül csoportosulókra.

Kötõdésre teremtettünk

Szerző:

Kopp Mária: a társas intelligenciát már óvodáskortól fejleszteni kellene

Ismeretlenek: zsúfolt közlekedési eszközök, kígyózó sorok a postán, tömött utcákon siető, csomagokkal megpakolt emberek. És ismerősök: szülők, nagyszülők, gyerekek, férjek, feleségek, rokonok, szomszédok, barátok, ellenfelek, kollégák, beosztottak, főnökök, alkalmazottak. Ismeretlenek és ismerősök – emberek, akik napról napra körülvesznek bennünket. Még szerencse…

Mert ha sikerülne eljutni otthonunkból a munkahelyünkre és vissza emberekkel való érintkezés nélkül – mi maradna? A világháló virtuális közösségi oldalaiba, autókba, telefonokba „csomagolt” magány.

„Keresd a békét, és járj utána!”

Szerző:

Beszélgetés Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjellel

Tihany a magyarság szent helye, az ország szíve. A kilencszázötven évvel ezelőtt alapított monostorban ma nyolc, Szent Benedek rendjéhez tartozó szerzetes él, azaz imádkozik és dolgozik. Perjelük, Korzenszky Richárd, akit talán nem tiszteletlenség a legvagányabb magyar papnak nevezni, tiszta, erős mondatokkal beszélt lapunknak életéről, hivatásáról.

 

– Bencésnek lenni számomra ma lényegében ugyanazt jelenti, mint amit 1959. augusztus 6-án jelentett, amikor beléptem a rendbe, bár akkor még nem tudtam ezt ennyire világosan. Pár év óta fiatal rendtársaimmal szerkesztünk egy kiadványt, amelynek Keresd a békét! a címe. Ez egy zsoltárból származik, és Szent Benedek regulájának előszavában is idézi: „Keresd a békét, és járj utána!” Valószínűleg azért lettem bencés, mert olyan emberekkel találkoztam, akik kimondatlanul is békekeresők voltak. Kiegyensúlyozott emberek voltak – nem tökéletesek, ahogyan én sem vagyok az, de volt iránya az életüknek. Az életem nagyobbik része már mögöttem van, idén leszek hetvenéves. Egyre határozottabban mondhatom: bencésnek lenni azt jelenti, hogy tartozom valahová, nem vagyok gyökértelen. És megyek valahová. Nézek valahová, ahogyan a régi templomok.