A követ, mely puha lesz, mint a suttogás,
gyöngéd minden ujjhoz.
Lehet: azt a síró követ keresem, amelyik
egy bánatos nő festményén látható a falon.
A követ, mely úgy szívja be a kínt,
hogy kiszárad a tenyér, úgy, ahogy én magam
szívom be a levegőt vagy bármit,
csak hogy éljek, élhessek.
De ha megcsal… Ha egyszer
meglelem és ha megcsal,
messzire hajítom, vagy miként a folyó,
itt hagyok mindent, indulok,
egyszerűen elsétálok.
Szopori Nagy Lajos fordítása
