(Van pulzusom…)

 
A követ, mely puha lesz, mint a suttogás,

gyöngéd minden ujjhoz.

Lehet: azt a síró követ keresem, amelyik

egy bánatos nő festményén látható a falon.

A követ, mely úgy szívja be a kínt,

hogy kiszárad a tenyér, úgy, ahogy én magam

szívom be a levegőt vagy bármit,

csak hogy éljek, élhessek.

De ha megcsal… Ha egyszer

meglelem és ha megcsal,

messzire hajítom, vagy miként a folyó,

itt hagyok mindent, indulok,

egyszerűen elsétálok.

Szopori Nagy Lajos fordítása