Bibliai tájak Mexikóból

 

 Tóbiás és az angyal (1843)

– Hogyan került kapcsolatba Markó Mexikóval, és milyen szerepet játszott ebben az említett barcelonai mester?

 

– Idősebb Markó Károly 1853-ban Itáliából hazalátogatott Pestre. A művészettörténészi körökben elterjedt tévhit szerint akkor hívták meg Mexikóba, a San Carlos Akadémiára, a tájképfestészeti osztály vezetésére. Ez a „közhely” valószínűleg egy félreértésen alapult, a valóságban ugyanis Pelegrín Clavét hívták meg a kinti akadémiai oktatás újjászervezésére. Jó üzleti lehetőséget látva Clavé 1852-ben levélben kérte Markót – akit korábban Rómában ismert meg -, hogy készítsen festményeket, amelyeket aztán majd ő elad Mexikóvárosban. Érdekes Markó válasza, akit a pénz nem érdekelt; mint írta: neki az a célja, hogy felébressze az ízlést. Pelegrín Clavé két festményt (Jézus és a szamariai asszony, Menekülés Egyiptomba) fizetett ki, a harmadikat, egy kisméretű pasztorált ajándékba kapott Markótól. Ez utóbbiról, nagyon kicsiny és kevésbé kidolgozott volta miatt nehéz megállapítani, hogy pontosan mit ábrázol, talán egy Tékozló fiú-kompozíció lehet. (Amikor Clavé hazaköltözött Mexikóból, mint saját tulajdonát, e három képet magával vitte Barcelonába.) A két nagy festménynek akkora sikere volt, hogy a San Carlos Akadémia megrendeléssel fordult a „modern mesterhez”, és kétszer két festményt rendelt tőle. A Jézus megkeresztelése és A törvényszegés 1854-ben készült el, az 1855-ös kiállításon mutatták be őket, a Szent Péter elhívását és Az ördöngös meggyógyítását pedig 1856-ban festette Markó. Az utóbbi kettő mérete jóval nagyobb, mint az előbbieké, ami egyrészt azt tükrözi, hogy Markó bízott megrendelőiben, másrészt – a sikert látva – nyilván az akadémia is több pénzt áldozott a képekre.

 

– A Markó és követői képein látható apró, „mellékesnek” tűnő figurákat nézve a Biblia, illetve a mítoszok világa mintha csak „ürügy” vagy „alibi” lenne a tájképfestőknek…

– Tematikus kiállításunkon külön láthatók Markó bibliai, mitologikus képei és az itáliai hétköznapokat ábrázoló festményei. E felosztás Markó életművének bemutatása tekintetében újszerű, egyébként persze nem az. A tájfestészet két nagy csoportra bontható: mitológiai, bibliai tárgyú heroikus, illetve idilli, pasztorális képekre. A tájelemek Giottótól nagy szerepet játszottak a festészetben, de a tájkép önálló műfajjá viszonylag későn, az 1600-as években vált. Markó e nagy tradíció örököse és folytatója, heroikus és idilli jeleneteket egyaránt festett. A staffázsok – a képeken látható kísérőalakok, állatok, építészeti elemek – határozzák meg, hogy éppen heroikus vagy idilli témáról van-e szó. A Halászok című festmény kivételnek számít, hiszen ezen Markó nagyméretű figurákat szerepeltet.

 

 

 A törvényszegés (1854)

– Egy hivatásos Markó-kutató vajon megengedheti magának, hogy kiemeljen egyet-egyet a kiállított anyagból?

 

– Nehéz lenne választani a tárlat másfél száz képe közül. A bibliai vonalat nézve nemcsak Markó életművében, hanem a festészet történetében is ritkán ábrázolt téma A törvényszegés: a szombat megsértése, amikor a tanítványok a kalászokat szedegetik. Van egy kedvencem, amit boldogan hazavinnék, szívesen látnám a szobám falán; a Nemzeti Galéria anyagából a Tóbiás és az angyal, 1843-ból. Szerintem egyike Markó legszebb munkáinak.

Fotó: Mester Tibor (Magyar Nemzeti Galéria),

Museo Nacional de San Carlos