Miloslav Vlk prágai bíboros mutatta be a prágai Vysehrad negyed Szent Péter- és Pál-bazilikájában a temetési szentmisét a köztársasági elnök jelenlétében a július 7-én elhunyt hegedűvirtuóz, Antonin DvoÍák dédunokája, Josef Suk temetése alkalmából. Világsikerének csúcsa 1954-tõl 2001-ig tartott. Vlk bíboros szerint, ha „Suk mester játszott – például Stirin várkápolnájában karácsonykor –, az embernek az volt az érzése, hogy hegedűjével imádkozik.” (KAP)
Véget ér az előadás. A művésznő hosszú, elegáns, alkalomhoz illő, arisztokratikus természetességgel viselt fekete ruhában, amelyet kiemel fehér nyak- és hajéke, meghajol a közönség előtt. Az énekesnő tekintetét nem látjuk, csak sejtjük, arcán egy kis mosoly bujkál, amikor alázatosan meghajol, hogy kifejezze szolgálatát a zene és a közönség iránt. Az öröm, a megelégedettség uralja ezt a kissé mindig szomorúságra hajlamos tekintetet, amely azonban bármely pillanatban magával ragadhat, s életörömmel telivé változik.
A július 30-án kilencvenedik születésnapját ünneplő Örsy László a dobogókői rendházban fogad. Hétköznapi természetességgel osztja meg velem szellemi kincseit, és minden kérdésnek örül. Jókedvű, könnyed, élvezettel társalog. A súlyos és fogas kérdésekről is.
Hiedelmek, imádságok, rituálék, nőtársak és a bábaasszony voltak elődeink gyermekszülésének kísérői. Ez utóbbi különleges nőalakja volt a hagyományos közösségeknek: átjárt a születés és a halál, egészség és betegség, férfi és női világ között. Mára már kikoptak a bábához, az első fürösztő vízhez, a gyermekágyhoz vagy a várandóssághoz tartozó szokásaink, hiedelmeink.
A kőbányai Szent György napközis tábort 1996-ban Verseczy Mária nyugdíjas tanár-hitoktató alapította. Évekkel ezelőtt az Új Ember családi magazinja számára készült beszélgetésben elmondta: nyaranta fájó szívvel tapasztalta, hogy leggyakrabban az utcán találkozott a gyerekekkel.
Németh Gabriella férjével együtt négy gyereket nevelt fel. A gyerekek felnőttek, unoka még csak egy van, az ötéves Bence. A tanárnő nagymamát közös nyarukról kérdeztük.
Rutkai Sarolta két fiú édesanyja. Ám ahogyan mondja, a családjában hat gyerek van, akiknek nyári elhelyezéséről gondoskodni kell: egy tizenhét, két tizenhat, egy tíz-, egy hét- és egy hatéves. Ugyanis már a kezdetektől a húgával összefogva vigyáztak egymás csemetéire. Ez az együttműködés az évek során kiterjedt más családokra is.
Néhány perc, néhány kilométer. Elindulunk Szombathelyről, semmi nem figyelmeztet, hogy már Ausztriában járunk. Valami mégis megváltozik körülöttünk – nem a táj, hiszen sík és dombos-hegyes vidékek váltják egymást –, a rendezettség tűnik fel. S nemcsak a környezetben, hanem mintha a lelkekben is…