A magyar országgyűlés július 12-ére virradó éjszaka megszavazta az új egyházügyi törvényt, amely tizennégy egyházat és vallásfelekezetet ismer el. A többi vallási közösség egyházzá nyilvánításáról kétharmados többséggel dönthet majd a parlament.
„Senki sem sziget” – a világhírű angol trappista szerzetes és lelkiségi szerző, Thomas Merton gondolata, illetve a Teremtés könyvének egyik alapmondata: „Férfinak és nőnek teremtette” volt a mottója idén a hagyományos Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlatnak, melyre immár huszonkilencedik alkalommal gyűltek össze az ország minden részéről fiatalok százai, hogy július 13. és 17. között előadásokon, imádságokon, kiscsoportos beszélgetéseken és szentmiséken, az Istennel és egymással való találkozások fényénél tekintsenek életükre, bontakozó jövőjükre.
A Biblia üzenete
Evangéliumi perikópánk hasonlatokban szól a mennyek országáról. Az első két példabeszéd tartalma közel áll egymáshoz: mindkettőben olyan emberről van szó, aki váratlanul nagy értékre talál, amelynek megszerzéséért mindenét kész odaadni. E hasonlatok két jelentéssíkot zárnak magukba: az egyik lényege a megtalált érték végtelen nagysága, a másik pedig az ember ezzel kapcsolatos viselkedésére hívja fel figyelmünket. Isten országa olyan kincs, amelynek megszerzéséért semmilyen ár nem lehet drága, amely önmagában felülmúlja az ember minden várakozását.
A himnusz eléneklése után a zsoltáros rész, a zsoltározás következik. Az egyes zsoltárokat az úgynevezett zsoltárfeliratok, a zsoltármottó és az antifóna vezeti be. Ezek mibenlétéről a zsolozsmáskönyv idevonatkozó tájékoztatását idézzük: „Az imaórák liturgiájának zsoltáros részében minden zsoltár elé cím került, amely jelzi a zsoltár értelmét és jelentőségét a hívő élete szempontjából. Ezeket a címeket a zsolozsmáskönyv csupán a zsoltározók tájékoztatására hozza. Hogy pedig az új kinyilatkoztatás fénye is segítsen imádkozni, ugyanitt egy újszövetségi vagy egyházatyáktól vett idézet, zsoltármottó is található, amely felhív, hogy krisztológiai értelmezéssel imádkozzunk. (…)
Az idősebb Jakab Szalome meg Zebedeus fia, János evangélista testvére az apostolok köréből. Keresztelő János tanítványa volt mindkettő. Kissé heves vérmérsékletük miatt Boanergésznek, a mennydörgés fiainak nevezi őket Márk evangéliuma. Az Úr csitítgatta őket, ha indulatba jöttek. Jakab jelen volt a titokzatos színeváltozásnál. Látta Jairus lányának feltámasztását, a többiekkel aludt a getszemáni éjszakában. Hogyan végezte pályáját? Heródes Agrippa „karddal lenyakaztatta Jakabot, János testvérét” (ApCsel 12,2), a jeruzsálemi egyház fejét. El Greco olajképén nyújtott arca, hosszan megtáruló jobb keze – párhuzamos síkban – különös „elragadtatást” jelez.
A bizánci rítus a liturgikus év során három alkalommal is megemlékezik az egyetemes zsinatokon részt vevő szent életű atyákról. Teszi ezt annak hangsúlyozására, hogy az igazhitű püspökök zsinata a Szentlélek vezetése mellett az apostoli tanítást fejezi ki és adja át az egyháznak.
Az alapvető emberi jogok közt kiemelt fontossága van a vélemény-, szólás- és vallásszabadságnak. Egyéniségünk, embervoltunk, társadalmi kapcsolataink velejárója, bizonyítéka, biztosítéka. A vélemény szabadsága a létről és valóságról alkotott képünk megformálását biztosítja. A szólásszabadság ennek kifejezését, közlését teszi lehetővé. A vélemények cseréje a tudattartalom gazdagodásának útja, és az embertársainkkal való együttműködés lehetőségét biztosítja. S mit jelent a vallás szabadsága?
Amikor a rendszerváltozást megvalósító szabad választások előtt még jobb eredményben reménykedő MSZP-kormány gyorsan elfogadtatta a mostanáig hatályban lévő egyházügyi törvényt a senki által meg nem választott parlamentjével, nyilvánvaló volt, hogy az nemcsak a vallás- és lelkiismereti szabadságot biztosítja nehéz üldözések évtizedei után, hanem igyekszik még jobban lejáratni az egyházak megtépázott tekintélyét. Ezért olyan feltételeket állapított meg, hogy bármely „gittegylet” egyházként jegyeztethesse be magát.