Vannak nagyság nélküli szenvedések, de nincs nagyság szenvedés nélkül – tartja a misztika.
Tekints fel az augusztusi égre, a hullócsillagokról eszedbe juthat: a régiek Lőrinc könnyinek nevezték őket. Róma a IV. század elejétől augusztus 10-én ünnepelte a vértanú diakónust, aki a Via Tiburtina mellett szenvedett mártíromságot Valerianus császár idején. Főtemploma Verano temetőjénél emelkedik az Örök Városban.
A bizánci egyházak böjttel készülnek az Istenszülő elszenderülésének ünnepére. Ez a böjti időszak a legrövidebb a négy közül, mindössze két hétig, augusztus 1-jétől az ünnep napjáig, vagyis augusztus 14-éig tart.
A készületi idő története szinte egyidős az ünnepével. Már az V. századtól kezdve vannak adataink arra vonatkozóan, hogy az Istenszülő e legjelentősebb ünnepét megelőzte egyfajta lelki ráhangolódás. A kéthetes böjtöt csak később, egy XII. századi konstantinápolyi zsinat rendelkezése nyomán vezették be.
Ha az imaórák liturgiájának végzésében az egyes imaelemek egymásutániságát nézzük, a keresztvetés, a kezdőszavak, valamint a dicsőség után minden imaóra elején a himnusz áll. A himnusz ősi eleme a zsolozsmázásnak mind a keleti, mind a nyugati egyházak liturgiájában, és a zsolozsma nagyobb részét kitevő bibliai szövegek mellett megjelenő emberi alkotások teológiailag és költészetileg legszebb hitvallásaiként tartjuk számon.
A vasárnapi evangélium úgy állítja elénk Krisztust, mint aki Úr a természet erői fölött. Az evangélium sokszorosan utal az Ószövetség szövegeire. „Az Úr lépdel a tengeren, a mély vizek fölött jár” (Jób 9,8; 38,8–11; Hab 2,15). „A tengeren vezetett az utad, de lábaidnak nyoma láthatatlan maradt” (Zsolt 77,20; vö. Iz 43,16; 51,9-10).
Származás, műveltség, nyelv és a közös haza határai által összekötött, közösséggé tett emberek, a magyar nép fiai és leányai, Magyarországon otthont lelt hazafiak, e hazában nemzetként, szuverén közösségként élő, alkotó és magyar nyelven megnyilatkozó honfitársaim: a XX. században ti nem kaptátok eleve, bölcsőtökbe tett ajándékként a szabadságot!
XII. Piusz több mint tizenegyezer római zsidó életét mentette meg a II. világháború idején. Ezt tanúsítják a Michael Hesemann német kutató által talált dokumentumok a római német nemzeti templom, a Santa Maria dell’Anima levéltárában. Hesemann a „Pave the way” Alapítvány németországi képviselője.
Nem biztos, hogy mindennap hálát adunk azért, hogy van tető a fejünk felett. Van honnan elindulnunk, és van hová megérkeznünk. Sokszor egy tragédia hívja fel a figyelmünket arra, mekkora kincs az otthonunk. Még akkor is, ha az esetleg „csak” egy albérlet vagy egy hitellel terhelt lakás. Mégsem kell a szabad ég alatt aludnunk, sem menedékhelyeken melegednünk. A tavalyi vörösiszap-katasztrófa áldozatai átélték ez utóbbit. De hála a sok jóakaratú embernek, az állami gondoskodásnak és különböző szervezetek összefogásának, a tavalyi rémálom már a múlt. Devecserben a segítő szervezetek hatékony közreműködésével július végén nyolcvanhét házat adtak át, amelyek újságíró kollégánk ottjártakor váltak igazán otthonná.
(Devecseri muskátlik – riportunk Közelkép rovatunkban olvasható.)
Már javában tart az idei szünidő. Az iskola kapuja zárva, a táblákon talán még ott virít a vakáció hét betűje a felkiáltójellel. De sok szülő ehhez a szóhoz leginkább kérdőjelet tenne.