Pest egyik szép különlegessége, hogy két Boldogasszony-temploma (a belvárosi és az Egyetem téri) igen közel áll egymáshoz. Talán olyan közel, mint időben a két Mária-ünnep augusztus 15-én és szeptember 8-án. Írásaink is majd egymást követik sorozaton belüli sorozatként: először Mária mennybevitelének emléknapjáról, azaz Nagyboldogasszony ünnepéről emlékezünk meg.
Honnan jön a madár,
mely egymagában
a betonúton sétál
s énekli: tlié, tlié?
Miért gondolja,
hogy hallják?
A kortárs lengyel, sőt világirodalom közvetlen élvonalába tartozó költőnő, Julia Hartwig augusztus 14-én ünnepli kilencvenedik születésnapját. Az egyik leghíresebb lengyel fotóművész, Edward Hartwig lányaként született Lublinban. Tizenévesen fegyverrel harcolt a megszálló nácik ellen a titkosan szervezett Honi Hadsereg soraiban.
Augusztus költője az Új Ember hasábjain Büki Attila. Első találkozásunk felelevenítéséhez a nyolcvanas évek derekáig kell visszanyúlnom az időben, megboldogult kamaszkorom kellős közepéig. Akkoriban minden szombaton nagy izgalommal lapoztam fel az amúgy már akkoriban is fenntartásokkal kezelt napilapot, a Népszavát.
A titkos út itt, az erdő rejtekében kerül szóba leginkább, amikor felnőtt gyermekeim fél napra felugranak hozzánk a hegyre, ahol már úgy vett szállást a családi emlékezet, hogy legalább lássuk az öblös, árnyas kertet, a falak faragott andezitköveit, tégláit, amelyekbe a névjegyek belevésődve egyszer valakinek „kiskrónika” lehetnek elődökről, ahogyan már nekünk, akik közel négy évtizede feljárunk a juhar, a fenyő, a bükk, a gyertyános látogatására és száz pillangó, mécsláng színű csormolya társaságába.
„Lábunk együtt járjon. Kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. Bensőnk együtt érezzen. Elménk gondolata egy legyen. Fülünk együtt figyeljen a csöndességre. Szemünk egymásra nézzen és tekintetünk összeforrjon. Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” A Kindelmann-né Szántó Erzsébet (1913–1985) lelki naplójában leírt, Krisztus által kért ima szellemében augusztus 1. és 8. között Budapesten rendezték meg a IV. Nemzetközi Szeretetláng Kongresszust, amelyre tíz országból érkeztek vendégek.
Egy ember életében csak ritkán adatik meg, hogy történelmi változások tanúja lehet – az pedig még ritkább adomány, hogy e történelmi jelentőséggel nemcsak utólag, de már az események bekövetkeztekor tisztában van. Még kivételesebb, ha egy egész nemzet élheti át egyidejűleg ezt az élményt. A magyarság számára ilyen különleges, sorsfordító erejű változásnak bizonyult az 1990–1991-es időszak, amely magával hozta a Szovjetunió széthullását, a kommunista diktatúra végét és a többpártrendszer bevezetését, a szabad parlamenti választásokat – és II. János Pál pápa látogatását.
Alois M. Haas 1934-ben született Zürichben, irodalomtudós, filozófus és teológus, 1999-ig a korai német irodalomtörténet professzora volt a zürichi egyetemen. A középkori misztika egyik legtekintélyesebb kutatója, számos könyvében elsősorban a népnyelvi misztikák világát vizsgálja. Közel negyvenezer kötetet számláló magánkönyvtárának felhasználásával 2003-ban a barcelonai Pompeu Fabra egyetemen önálló misztikakutatási központ jött létre. Történeti és elméleti tanulmányaiból magyarul Felemelkedés, alászállás, áttörés – A misztikus tapasztalat és a misztika nyelve címmel jelent meg válogatás a Vigilia Kiadónál.