Világiak?! Rendben?! Ezzel a címmel rendezte meg országos találkozóját és pasztorációs konferenciáját a Világi Apostolok Közössége (VAK) Balatonfenyvesen. A lelkipásztori munkatársak immár hetedik alkalommal találkoztak, hogy munkájukról, életükről, örömeikről és kihívásaikról tapasztalatot cseréljenek.
Uram, a hajó körülbelül két óra múlva el fog süllyedni – ezt Thomas Andrews mérnök, a hajó „atyja” nem sokkal a jégheggyel való ütközés után közölte Edward Smith kapitánnyal. Javasolta továbbá a mentés azonnali megkezdését, tudatva, hogy a mentőcsónakok kapacitása kevesebb a szükségesnél, és hogy a hajón tartózkodók fele a tengerbe fog veszni. Minden így is történt.
Ennek a szóösszetételnek csak akkor van elfogadható értelme, ha „politikán” nem pártpolitikát, egy ország vagy település közös ügyeinek intézését értjük, hanem a szó tágabb értelmében vett közéletet.
Velkey György a református fenntartásban levő Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség jelölt elnöke, az egészségügyi bizottság elnöke a fővárosban, s egyike a Semmelweis-terv kidolgozóinak. A szakma érdekeinek képviselője, de egészségpolitikus is, vagyis néha mintha egyszerre kellene ülnie a tárgyalóasztal két oldalán.
Szent János apostol és evangélistát egyházunk a „teológus” díszítő jelzővel tiszteli, mivel „megtanított minket a Szentháromság igaz dicsőítésére” (vecsernyei himnusz). „Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek…” – a hódolat szavai újra meg újra ismétlődnek az imádkozó ember ajkán.
Még a XX. század spirituális irodalma is hajlamos volt arra, hogy kegyes történetekkel leplezze el a szentek arcát. Igaza van annak a hagiográfusnak, aki azt írja, hogy „a hagyomány többnyire tipizál, egyetlen jellemző vonást ragad meg és emel ki, azt az egyet nagyítja föl a többiek rovására, és ezzel megfosztja hősét az élet gazdagságától”.
A Didakhé tanúsága szerint a zsidóságból megtért keresztények magukkal hozták a napi háromszori imádság gyakorlatát: ennek magja a keresztények legősibb, Krisztustól kapott imája, az Úr imádsága.
A vasárnapi evangéliumban Jézusnak a két fiúról szóló példabeszédét halljuk (Mt 21,28–30). Az apa kérésére az első fiú nemet mond, de aztán megbánja, és mégis kívánságának megfelelően cselekszik. A második fiú azonnal egy büszke igent mond, de aztán mégsem teljesíti az apa kérését. A példabeszéd üzenete világos: nem a nagy szavak, hanem a tettek számítanak.