Szent János apostol, „a teológus”

„Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa…” – a pap így kezdi meg az isteni liturgiát. A keresztségi újjászületés fürdőjében részesülő fölött pedig ezek a szavak hangzanak el: „Kereszteltetik Istennek szolgája (szolgálója) az Atyának – ámen – és Fiúnak – ámen – és Szentléleknek nevében. – Ámen.” A szent egyház tagjaiként a Szentháromság közösségében élünk, új életünk a Szentháromságban van elrejtve. Ezért legnagyobb örömünk, életünk valódi értelme Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőítésében fejeződik ki.

„S az Ige testté lett, és közöttünk élt”(Jn 1,14). A megtestesülés, a teológia kiindulópontja a Szentháromság misztériumának középpontjába helyez minket. Aki megtestesült, nem más, mint az Ige, azaz az isteni háromság második személye. A megtestesülés és a Szentháromság titka elválaszthatatlan egymástól. Az evangéliumot és a teológiát szembeállító kritikákkal szemben hangsúlyozzuk az ortodox szentháromságtan evangéliumi eredetét. Lehet-e úgy olvasni az evangéliumot, hogy ne tennénk fel a kérdést: Kicsoda Jézus? S amikor Péter apostol vallomását halljuk: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16), vagy amikor Szent János evangéliuma feltárja előttünk az örökkévalóságot, megértjük, hogy a Szentháromság dogmája az egyetlen lehetséges válasz: Krisztus az Atya egyszülött Fia, aki egy az Atyával – istensége szerint azonos vele, de személyes valóságában különbözik tőle.

A Szentháromság titkáról szerzett ismeretünk fő forrása Szent János evangéliumának prológusa. Az evangélista három állítása – „kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” – a szentháromsági teológia alapja. A szeretett tanítvány a szeretet Istenéről tesz tanúságot (1Jn 4,16), és ez a hatalmas titok segít nekünk megközelíteni egy másik nagy igazságot. Isten éppen azért a szeretet, mert ő személyeit tekintve háromság. Szeretet csak személyek között lehetséges, hiszen a szeretet természeténél fogva odafordulást jelent a másikhoz. Önátadást, megnyílást, önfeláldozást.

Még a kevésbé tökéletes emberi szeretet is egyesíti, mintegy egylényegűvé teszi az embereket: a házastársakat, a családokat vagy a barátokat. Az Isten szeretete azonban valóban teljes, hiánytalan, ezért a három isteni személy közössége tökéletes egységet alkot. S mi, akik megismertük ezt a szeretetet, örömmel énekeljük: „Méltó és igazságos imádni az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, az egylényegű és oszthatatlan Háromságot.”