Beköszöntött a március. A hónapok közt a legszerényebb, mert csodamód képes palástolni, mit is visz véghez. Időnként éjszakai fagyok, megkésett havazások leple alatt rejtőzködik. Ilyenkor beburkolja magát a tél levetett kabátjába, s mi kétségbeesetten kérdezzük: vajon hol marad? Pedig itt van már. Köztünk jár és alkot. Aki közel megy műhelyéhez, legyen az kert vagy erdő, bepillanthat titkába. Nem illatos virágokat, nem zöldellő lombokat növeszt. A látványosságot kerüli. „Csupán” rügyeket formáz, a nappalokat arasznyival megtoldja, és útnak indítja a port kisöprő szeleket. Változtat, reményt ad, rendezget, takarít, melegít. Nagyböjt van. Komolyan veszi.
