Madari Gyula, a Makrovilág Zarándok Utazási Iroda igazgatója sajtótájékoztatón jelentette be, hogy huszonöt éves fennállásuk alkalmából huszonöt hálaadó napot tartanak a következő egy évben. Az első alkalomra a Szent István-bazilikában, június 18-án kerül sor, ahol Veni Sancte szentmisével adnak hálát, az utolsó napon, 2012. június 16-án pedig zarándokutat szerveznek Esztergomba, a Dunán megrendezett hajós ünnepséggel.
Ha nem is a régi görögök boristenének, de a jókedvnek áldozhattak azok, akik ellátogattak a Vivat Bacchus Énekegyüttes koncertjére. Június 13-án a központi szeminárium csodaszép Pálos-kertjében lépett fel a tehetséges és méltán közkedvelt pécsi fiatalemberekből álló együttes. Főként bordalokat énekeltek a legkülönfélébb zenei stílusban. Hol a dzsessz, hol a blues, hol a rock and roll, hol a népdal, no és a vidámság hullámaira evezhetett velük a közönség. A koncert végén borkóstolásra is nyílt lehetőség. A belépés ingyenes volt. Az adományokat a papnevelés céljaira fordítják a szervezők, akik a Vivat Bacchus Énekegyüttes meghívásával bizton hozzásegítették a nagyérdeműt ahhoz, hogy jókedvűen adakozzék.
Jánoskát egyszer megkértem, hogy hozzon a kamrából hagymát. Ő ezt kérdezte: fiú- vagy lányhagymát hozzak? Felébredt bennem a kíváncsiság és lányhagymát kértem, mire ő hozott egy gyönyörű, 2-3 centiméteres zöldhajtásút. „Haja” volt, azért volt lány.
Az egyik szúrós, a másik éjjel virágzik, közös vonásuk viszont, hogy igen értékes gyógynövények.
Az erdőn-mezőn tenyésző közönséges bojtorján – vagy másik nevén bogáncs – kétéves növény. Az első évben a kerek, kiterülő tőlevelek jelennek meg, a következőben fejlődik ki a hosszú, másfél méteres magasságot elérő, elágazó szár. A lilás pamacsvirágok júniustól szeptemberig nyílnak a hajtáscsúcsokon, miközben a föld alatt mélyre fúródó karógyökereket fejleszt. A népi gyógyászatban évszázadok óta használatos a nagy, a kis és a pókhálós bojtorján gyökere.
A mesékből jól ismert fordulat első elemét kapta a keresztségben a nemrég megnyílt székesfehérvári játékmúzeum. Megálmodói azt remélik, hetedhét határon túl is híres lesz a Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet által több évtizeden keresztül gyűjtött, jelenleg mintegy ötezer darabból álló kollekció, amelyet korábban a Megyeház utcában tekinthettek meg az érdeklődők.
Az 1739-ben zsellérközséggé szerveződött Promontoron az 1760-as évek elején merült fel először a kálváriaállítás gondolata. A Promontoron szőlőkkel rendelkező nemes pesti városi tanácsnok, Mittermayer Tóbiás Antal azzal a kéréssel fordult a prefektúrához, hogy engedélyezzék neki és a promontori közösségnek, hogy Krisztus szenvedését megörökítő emlékhelyet létesíthessen. Az engedély megérkezését követően az akkori Schwarzenberg (Feketehegy) tetején, 1761 késő őszén állították fel a három vörösfenyőből ácsolt keresztet Krisztus és a két lator vaslemezre festett alakjával, eléjük került Szűz Mária, Mária Magdolna és Szent János képe.
A száz éve született pálos vértanúra, Ács Ferenc Istvánra emlékeztek szülővárosában, Tapolcán. Bátor Botond, a magyar pálos rend tartományfőnöke szentmisét mutatott be tiszteletére Brieber László tapolcai születésű balatonszentgyörgyi plébánossal a Nagyboldogasszony-templomban, ahol a helytálló szerzetest egykor megkeresztelték.
Ács Ferenc István 1938. szeptember 8-án tett fogadalmat a pálos rendben. Pécsett szentelték pappá 1941-ben. Pálosszentkúton, a budapesti Sziklatemplomban, majd Pécsett szolgált. 1950 júniusában, miután a pálosokat az ÁVO Pécsről Vácra hurcolta, titokban a pálos templom folyosóján lakott, és besegített Bolyós Rezső Ákos atyának, akit később az ÁVO szintén elvitt.
Csete Örs programigazgató elképzelése nyomán, a Bethlen Alapkezelő Zrt. több mint egymillió forintos támogatásával tudott útra kelni negyven dunakeszi diák a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolából a Gyulafehérvár környéki szórványba, hogy kezet nyújtson, hogy ismerkedjen, hogy gyökeret adjon a magyarnak lenni vagy nem lenni kérdése között ingadozóknak.