Spányi Antal megyés püspök a családok éve kiemelt programjaként nagy- és dédszülőket áldott meg Alsószentivánon, a fatimai kegyszobor első magyar zarándokhelyén.
A fatimai jelenések évfordulóján a megyés főpásztor közös imára hívta az időseket, hogy hálát adjanak Istennek és a Szűzanyának az életük során megtapasztalt kegyelmekért, és együtt imádkozzanak a fiatal szülőkért, valamint az unokákért.
Június 4-e nem egyszerű dátum nemzetünk életében. Egyszerű hétköznapnak aligha, ünnepnek végképp nem lehet nevezni. Évtizedek óta vagy hallgatunk, vagy beszélünk, vagy össze-vissza beszélünk róla. Nehezíti a helyzetet, hogy már több olyan generáció is felnőtt az anyaországban, melyek közül sokan azt sem tudják, mi történt 1920. június 4-én. Vagy ha tudják is, egy vállrándítással elintézik. S talán ez is érthető, hiszen nem nőhettek bele Trianon emléknapjának tiszteletébe. Történetesen azért sem, mert erre az utóbbi bő fél évszázadban nem volt lehetőségük. Akiknek mégis jelent valamit ez a nap, és reménykedjünk, hogy ők vannak még mindig többségben, azoknak is sokféle a viszonya múltunk fájó darabjához.
A 2011 tavaszán DVD-n megjelent (Császár Tamás rendező és Gőbl Gábor producer által jegyzett) Pálosok – az ősi magyar rend című film tartalmától és jellegétől a Magyar Pálos Rend teljes mértékben elhatárolja magát. A film súlyosan elferdíti az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend történetét és küldetését, mely szorosan összekapcsolódik a kereszténységgel és azon belül a katolikus egyházzal. Kérünk minden jó szándékú embert, hogy ennek a nyilatkozatnak a figyelembevételével viszonyuljon a fenti DVD-filmhez és imádkozzon a katolikus hit védelmének szándékára!
A Magyar Pálos Rend nevében:
Bátor Botond tartományfőnök
Húsvét ünnepköre véget ért. Negyven nap után, a hatodik hét szerdáján egy időre utoljára hangzik fel kitörő örömmel, hogy „feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott”. Negyven napig ismételtük újra és újra, lankadatlanul, hogy „feltámadt Krisztus”. Negyven napig harsogtuk a feltámadás örömét, és hagytuk – ha hagytuk –, hogy az egyház tanító bölcsessége nagy titkokat tárjon fel számunkra. Ott voltunk a tizenegy tanítvánnyal, velük fogadtuk a zárt ajtók ellenére megjelenő Jézust, átéltük a félelmet és a megdöbbenést, ugyanakkor Tamással együtt távol is voltunk mindettől, és vele együtt akartuk látni a szögek helyét, hogy aztán vele együtt kiáltsunk fel: „Én Uram, én Istenem.”
Már több mint ötven éve rakom az oltárokra a virágokat a templomunkban. Unokáim is gyakran ott vannak velem. Egy alkalommal a kis Lucának megmutattam az oltárokat, és elmagyaráztam neki, melyik szobor kit ábrázol. A Lourdes-i Szűzanya szobra előtt csak állt, nézte, majd megkérdezte: „Csak azt nem értem, hogy azt a szép láncot miért nem a nyakába teszi?”
Hajós Gyuri barátommal május 12-én reggel álltunk meg Dinnyés szélső házainál egy gólyafészek alatt. Amikor kiszálltunk az autóból, a gólya lepillantott ránk oszlopon épült nagy fészkéből, aztán nyugodtan tovább tollászkodott. Virágzik az akác és a fekete bodza, a nyárfák lombjai között kerti geze énekelt. Május elején a Margit-szigeten szoktam keresni a vonuló gezéket, de idén hiába jártam körül kétszer is a szigetet, egyet sem hallottam. Most ez a dinnyési madár kárpótolt.
Európában verhetetlen. A világban is megmutatta már, hogy csodákra képes. Csúcsokat döntöget, mégis szerény maradt. Az olimpián is bizonyított már, azonban az arany még hiányzik a gyűjteményéből.
Lapzártánkkor éppen kilencedik Európa-bajnoki címét szerezte 200 méter vegyes úszásban, ezzel beállítva Egerszegi Krisztina rekordját. Ezt a csúcsot, a papírforma szerint még Debrecenben, az Eb-n megdönti. Pekingben három ezüstöt gyűjtött, a „Földönkívülinek” titulált Michael Phelps mögött. Athénban néhány héttel a játékok előtt eltört a lába, mégis bronzot hozott haza a görög fővárosból. Bámulatos, hogy mire képes.