Az evangélikus püspökök meghívására a Déli Evangélikus Egyházkerület székházában június 11-én találkoztak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsának tagjai, valamint a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökei. Áttekintették egyházuk belső életének és társadalmi szolgálatuknak időszerű kérdéseit.
Ahogy már hírt adtunk róla, a III. Katolikus–Ortodox Fórumot Portugália fővárosában, Lisszabonban tartották június 5-től 8-ig, A gazdasági válság és a szegénység. Kihívások a mai Európa számára címmel. A fórum házigazdája José da Cruz Policarpo lisszaboni bíboros pátriárka volt. A megbeszélés társelnöke Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke, valamint Gennádiosz sassimai metropolita, az ökumenikus pátriárkátus képviselője volt. A főpásztorok megfontolásaikat így foglalták össze a találkozó záródokumentumában:
Európa napjainkban súlyos válságon megy keresztül. Sok ember közvetlenül megszenvedi ennek a válságnak a hatásait, elsősorban a munkanélküliséget, a kilátástalanságot és a reménytelenséget. Minden európai aggodalommal tekint a jövőbe.
Az 1877-ben elhunyt angol író, Henry Drummond írta, hogy az előzékenység a szeretet arcán meghatározó vonás, erény és – kis dolgokban jelentkezik. A szeretet azt is jelenti, hogy tiszteljük a másikat. A barátságosság, figyelmesség a tapintat régen a jólneveltség jelzői voltak. Manapság ritka, ha egy-két fiatal a metrón, a vonaton, vagy az autóbuszon az ülőhelyét felkínálja a közelében kapaszkodó idős hölgynek, férfinak. Széttagolódó életkorok, elkülönítő „ítéletek” – mondja a szociológus, aki a magatartások figyelője: a fiatalok nemzedéke neveletlen, a felnőttek modortalanok, az idősek pedig panaszkodnak, kritizálnak, siránkoznak.
Féltett gyermek, betakargat az este,
de hiába, az álom elkerül:
tovaröppenő galamb fehér teste
– szemed elé csak árnyéka vetül.
Mit érne most felkapcsolni a lámpát,
A vágy, hogy képmásod ismeretlen
arcban leld, néha erősebb nálad.
Ravasz istenség, rejti előled
a sárbugyogástól mocskos valót:
kit társnak képzelsz, átutazó csak,
lidérc a holtidő lápvidékén.
A májusi hideg esték és reggelek szenvedő alanyai voltunk. Ötéves kisunokám egyik este kiment az erkélyre, és gyorsan vissza is szaladt, majd ezt mondta: Juj, de hideg van, majd megfázom és beteg leszek, és nem kell mennem az óvodába.
Fekti Lajosné,
Alap