lábujjhegyen konyhába osonva,
hogy éji homályból a fénybe láss át?
Mit ér, ha csak néma vágy szorongat,
hogy álmatlanságoddal teleírd
a sötétben zizegő fehér papírt?
– Mint galamb, röppen előled az álmod,
mi nemrég még megszületni vágyott:
szonettek a halhatatlanságról.
– Míg árnyékok közén a fény betáncol.
Rózsássy Barbara (1979) Gérecz Attila-díjas költő,
publicista, négy verseskönyv szerzője
© 2015 copyright Új Ember Szerkesztőség és Kiadóhivatal
"
alt="Szerző: Rózsássy Barbara