A nagy feladat

Andris négyéves volt. Idősebb testvérei egyszer őt is elvitték ministrálni. Hazaérve anyukája megkérdezte tőle, hogy mit kellett csinálnia. Mire ő: „A kezembe adták a vizet meg a tálcát, aztán odajött hozzám az atya, és azt mondta nekem, hogy mosd le, Uram, bűneimet. Én meg lemostam neki.”

Két hasonló ízű, erdőn-mezőn is megtalálható fűszer-, illetve gyógynövényt mutatunk be házipatika-sorozatunkban. Dallamosan cseng az ánizs latin neve: Pimpinella anisum.

A gyér levelű száron harminc–ötven centiméteres magasságban fejlődnek ki az ernyőbe rendeződő fehér virágok. A szár alsó részén fejlődő levelek vese alakúak, felfelé haladva tojásdad alakban fejlődnek, míg végül három részre hasadnak.
Júliusban virágzik, augusztusban és szeptemberben hoz termést. A mag – amit kaszattermésnek hív a botanika – a köményhez hasonlít.

Gyerekkoromban kaptam egyszer egy könyvet, amelynek Gólya, gólya, hazaszállj! volt a címe. A fülszövegben már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy Európa-szerte egyre kevesebb gólya él. E nemes madarak régi barátaink. Néha ugyan bosszúságot okoznak, mégis „szent állatok”; ahogyan a jeles madarász, polihisztor Herman Ottó írja: „Azután pedig befogadtuk ősi soron szeretetünkbe – bajos ám azt onnan kizavarni!” Nem véletlen, hogy oly sok magyar versben, mondókában szerepelnek. Nagyanyám gyakran idézte Tompa Mihály szomorkásbúsongó, A gólyához című versének néhány szakaszát: „Repülj, repülj! és délen valahol / A bujdosókkal ha találkozol: / Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!”

A mosoly, a nevetés az egyik legfontosabb emberi gesztusunk, amelynek sokféle jelentése és szerepe van az emberi érintkezésben. Nem minden esetben fejez ki pozitív érzelmeket, hiszen nem csak akkor élünk vele, ha boldogok vagyunk vagy jól érezzük magunkat. Ismerjük a gúnyos mosolyt vagy a rosszindulatú nevetést, a kinevetést is. Megesik, hogy egy konfliktushelyzetben, esetleg félelmünk oldásaképp nevetjük el magunkat.