Kárhozatos bálványimádás?
Katolikus és protestáns körökben egyaránt nagy visszhangot keltett idén májusban, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinatának ülésén, melyen a reformátusok alapvető hittételeit tartalmazó Heidelbergi Káté új fordításának elfogadásáról szavaztak, nagy többséggel elvetették azt a beterjesztést, amely arra vonatkozott, hogy (az erdélyi reformátusokhoz hasonlóan) hagyják el vagy legalább lássák el lábjegyzettel a 80. pontot, amely a katolikus misét elítéli, mivel az „alapját tekintve megtagadja Jézus Krisztus egyszeri áldozatát és szenvedését, és ezért kárhozatos bálványimádás”. Ez az ítélet a káté első kiadásában egyébként még nem szerepelt, a katolikusok és reformátusok közti, nemegyszer kölcsönösen kíméletlen és éles hangú hitviták eredményeként került csak bele, s a hazai hitújítók e második kiadást vették át hajdanán. E szövegrésszel kapcsolatban így hangzott az eredeti határozati javaslat: a zsinat elfogadja, hogy a Heidelbergi Káté 80. kérdésére adott válaszban az „és ezért kárhozatos bálványimádás” kitétel zárójelben, valamint a lábjegyzetben így jelenjen meg: „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben.