Világ-nézet katolikus szemmel

Hogyhogy „csak”? Kétségtelenül így van, ha például nem tudom, hány órakor kezdődik az előadás, csak azt hiszem, hogy hét órakor. Vagy ha (még) nem tudom, mit fog szólni meghívásomhoz az ismerősöm, de azt hiszem, örömmel fogadja majd.

Hidd el, hogy szeretlek.” Bizony ez is „csak” hit, hiszen erre azt válaszolhatják: „Hiszem, ha látom.” E téren csak a tapasztalaton alapuló tudás nyújthat biztonságot.

Tudományos kutatások kibontakoztatása és tehetségtámogatása a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen címmel nyitórendezvényt tartottak október 1-jén az egyetem Információs Technológiai Karán, ahol két magyarországi és nemzetközi szintű kutatási és tehetségtámogató projektet mutattak be.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemzetközi kutatási programjának megvalósítására és egyúttal kutatóegyetemi versenyképességének javítására jelentős összegű vissza nem térítendő támogatást nyert el az Új Széchenyi Terv Tudományos kutatások kibontakoztatása című pályázatán. A projekt során megvalósuló, az Európai Unió számára is kulcsfontosságú kutatási tevékenység által Magyarország bekapcsolódhat az európai innovációs folyamatokba, megerősítheti a hazai tudományos bázis presztízsét.

A hét kérdése

Fontos törvényt fogadott el a magyar országgyűlés október 2-án: kivételesen sürgős eljárásban megtiltotta a játéktermek és az elektronikus kaszinók működtetését. Pénznyerő gépek a jövőben nem üzemeltethetők a különféle vendéglátóhelyeken. A törvény a kihirdetését követő napon életbe lépett, a korábban kiadott engedélyek hatályukat vesztették. Lázár János államtitkár az intézkedésről elmondta: a legfőbb cél az, hogy „a hátrányos helyzetben élők többé ne dobálják a játékgépekbe a pénzüket”. Az új törvénnyel kapcsolatban Horváth Szilveszter addiktológiai konzultánst kérdeztük, aki tíz éve foglalkozik szenvedélybetegekkel hivatásszerűen.

„A jászolhoz elsősorban ennivaló reményében mennek. Mi is ennivalóért megyünk ebbe a közösségbe – húzom fel a szemöldököm a nemrég újraindult ferences klub bemutatkozását olvasva –, testünket tápláló ennivalóért (pizza) – vonom össze a szemöldököm – és lelkünket tápláló ennivalóért (előadás)” – nyugtázom „na, azért!”-tal, mosolyogva. Mi a csuda lehet ez a klub? Most aztán tényleg érdekel! Elmegyek hát, és megnézem. Merthogy azt még értem, hogy katolikus közösség meg lelki táplálék, de hogy jön ide a testi?

Örömhirdetés – ma

Ha az ember valami új dologgal találkozik, akkor vagy érdektelen (ez elég rossz alapállás – a valóság ízét veszítjük el így), vagy retteg, megijed, vagy megnyílik, befogad. Legyünk őszinték: a gyerekkor csodálkozásától a felnőttkor közönyén át könnyű eljutni az időskor szörnyülködéséig. Bizonyos szempontból érthető ez az emberi magatartás: aki előtt megnyílik az élet, az megnyitja önmagát az élet előtt. Aki pedig egyre inkább úgy érzi, hogy bezárulnak előtte az élet kapui, az maga is bezárkózik. Mintha az életünk a jövő varázsából a múlt dédelgető, biztonságos melegébe való vándorlás lenne, miközben a jelent, a magával ragadó pillanatot alig-alig tudjuk megsejdíteni. Ezért hát fiatalként csak egyre rázzuk a homokórát, hadd fussanak gyorsabban a percek, később meg csatlakozunk Záray Mártához, s szeretnénk „a homokórát megállítani (…), de a homokóra csak pereg, pereg”.