Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1610 a 2757-ből - Magyarország katolikus hetilapja

„Libanon a béke földje!”

2012-10-12 Szerző: Nagy Enikő

Találkozás Béchara Boutros Raï maronita pátriárkával

Három biztonsági őr állt az ajtaja előtt – ugrásra készen. Átkutatták a táskámat, majd beengedtek. Abban a szállodában találkoztunk, ahol néhány napos magyarországi tartózkodása során megszállt. Mosolyogva, kitárt karokkal fogadott . Megvárta, míg leülök, s csak azután foglalt helyet. Minden szava és gesztusa barátságos volt, meggyőző és hiteles. Teljességgel komolyan vett. A végén megköszönte a beszélgetést, az ajtóig kísért, s erős, meleg kézszorítással búcsúzott. Mindez, az alábbi interjúval együtt, képet festett róla…

– Volt eredménye a szeptemberi libanoni pápalátogatásnak?

– Libanoni útja során a pápa aláírta az Egyház a Közel-Keleten című apostoli buzdítását, amely a püspökök 2010 októberében megtartott szinódusának eredménye, s a keresztények közel-keleti jelenlétéről szól. Ennek értelmében a keresztényeknek két alapvető feladatuk van a térségben: az egyik a kommunió, vagyis a közösség megvalósítása, a másik a keresztény értékekről való tanúságtétel egy olyan világban, amelyben a muzulmánok és a zsidók vannak többségben. Bár a szentatya Libanonba utazott, látogatásának „célpontja” a Közel-Kelet volt. „Az én békémet adom nektek” – hangzott az út jézusi jelmondata. Libanonban a keresztények és a muszlimok közösségben élnek, nem úgy, mint a környező országokban. Libanon a béke földje! S mind a keresztények, mind a muszlimok örömmel fogadták a pápát. Látogatásának hatására az ország szerepe felértékelődött a világ szemében. A libanoniak megértették, hogy feladatuk van: békét hirdetni, s tanúságot tenni az életükkel. Ehhez bátorságot és reményt kaptak az egyházfőtől.

„A Jóisten ajándéka ez”

2012-10-12 Szerző: Gajdó Ágnes

Húsz év szolgálat Előszálláson

Mihályi Miklós húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás után nem sokkal, 1992 szeptemberében Pilisvörösvárról került a Fejér megyei, akkor még mintegy háromezer-ötszáz lelkes Előszállás községbe. Akkoriban még nem sejtette, hogy hosszabb ideig szolgál majd a Kisboldogasszony-plébánián, mint bármelyik elődje, akik közül talán Légár Hugó a legismertebb. (A pécsi ciszterci gimnáziumban ő tanította az ifjú Babits Mihályt vallástanra, majd 1916-tól tizennyolc esztendőn keresztül látta el Előszálláson a plébánosi teendőket.)

Országjelentés drogügyben

2012-10-11 Szerző: Kály-Kullai Károly

Felkészülő

Hamarosan olvasható lesz a magyarországi kábítószerhelyzetről a 2001 óta évenként megjelenő új országjelentés. Sokan nem szeretik az évről évre megjelenő statisztikai adatokat és kutatási összesítő jelentéseket, pedig fontos információkat tartalmaznak – szakpolitikusok, segítők, laikusok számára egyaránt. Most ebből mazsolázgatunk, elsősorban a dizájner drogok fogyasztóival kapcsolatos információkból, majd a későbbiekben megjelenő jegyzetekben néhány jelenséget értelmezünk is.

Meddig tart a szerelem?

2012-10-11 Szerző: Hortobágyiné Nagy Ágnes

Felkészülő

Ági: „Mi a szerelem?” Családóráinkon gyakran tesszük föl ezt a kérdést a diákoknak. Egyszer ezt a választ kaptuk: „Egy csodálatos emberi érzés. Serdülőkorban gyakran előfordul.” Kicsit elmosolyodtunk ezen a megfogalmazáson, de el is gondolkodtatott bennünket. Azt gondolják a fiatalok, hogy a szerelem csak az udvarlás időszakában működik? Ha megkérdezzük őket arról, szerintük a házasságban meddig lehetnek szerelmesek egymásba a párok, általában egy-két évet említenek, s csak kevesen merik félve azt mondani, hogy esetleg öt évig is tarthat.

Szüntelenül tenni a jót

2012-10-11 Szerző: Márton Gábor

Családi és ifjúsági találkozókról

Mozgalmas ősz kezdődött a Szeged–csanádi egyházmegyében, hiszen szeptember végén megrendezték a Szent Gellért-napi ifjúsági találkozót, majd október első szombatján sor került a 25. Egyházmegyei családnapra, amelynek ez alkalommal Röszke adott otthont. Témájául a milánói Családok világtalálkozójának központi gondolatait választották: a munka és az ünnep megélése a családban.

Megnő az időben

2012-10-11 Szerző: Elmer István

Egy kiállítás és a veszélyben lévő freskók

Az ő művészetével is úgy vagyunk, mint a nagysággal oly sokszor: amíg köztünk van, szinte észre sem vesszük, majd csak akkor figyelünk rá, utólag, amikor megnő az időben. Az 1990-ben elhunyt Kákonyi Asztrik ferences szerzetes, képzőművész életének 67 esztendejében 67 templomban, kápolnában és kolostorban alkotott az ars sacra, a szent művészet szellemében. Temetésén hangzott el: „Meghalt korunk nagy Fra Angelicója, aki egész életében harcolt a giccs ellen a művésziért, a giccs ellen, mely földi szintre akarja leszállítani a mennyeit…” Ez a mondat rövid összefoglalása lehetne Asztrik atya művészi hitvallásának. Művésziért a giccs ellen, mennyeiért az e világi ellen – hangsúlyozta Hidász Ferenc atya, Kákonyi Asztrik művészetének kiváló kutatója és ápolója szeptember 25-én Esztergomban, a ferences egyházművész kiállításának megnyitóján.

Együtt a környezetünkért

2012-10-11 Szerző: Szijjártó Zsófia

E hétvégén rendezik a 72 óra kompromisszum nélkül ökumenikus akciót

Az országos ifjúsági szociális és karitatív program, a 72 óra keretében október 11. és 14. között az ország egész területén zajlanak az önkéntesmunkák. Tavaly száznegyvenhárom projekthelyszínen munkálkodtak a tizennégy és harminc év közöttiek. Radványi Benedek, a 72 óra főszervezője szerint ebben az évben is sok az új önkéntes, főleg a tizennyolc és huszonkét év közötti korosztályból.

„Ki kell próbálni!”

2012-10-11 Szerző: Kiss Péter

Önkéntességgel a társadalom érzéketlensége ellen

Idén Hirling Zsolt világ- és Európa-bajnok evezős, olimpikon a 72 óra fővédnöke. Önkéntes-tapasztalatairól kérdeztük.

– Az önkéntesség nálunk még nem egészen bevett szokás, míg Nyugat- Európában és az USA-ban szinte elvárás. Önt mi vonzotta benne, és mit kapott tőle Kenyában, ahol építészként árvaházat tervezett és kivitelezett?

– A Kenyában segítő alapítványt az unokatestvérem hozta létre, így adott volt számomra a lehetőség. Amikor 2010-ben megszereztem a diplomámat, elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy mielőtt dolgozni kezdek, kimehetnék. Talán ez az utolsó alkalmam erre, villant át rajtam, és mivel mindig hallgatok a megérzéseimre, már indultam is megvenni a repülőjegyet. Vonzott a kaland, az ismeretlen, az, hogy komoly és felelősségteljes feladat vár rám, hogy idegen környezetben kell bizonyítanom a rátermettségemet. És aztán sokkal többet kaptam tőle, mint amit álmodni mertem volna.