Szent Ferenc az egyik legnépszerűbb szent, gyakran idézik meg alakját, előszeretettel hivatkoznak rá. Egyszer a radikális társadalomalakítót, máskor az álmodozót, megint máskor a romantikus hőst rajzolják elénk könyvekben, filmen, a képzőművészetben. Már-már túlzó kultusz alakult ki körülötte, ami elfedi az igazi Szent Ferenc-i személyiséget és lelkületet. Ki volt ő valójában? – erről beszélgettünk Varga Kapisztrán ferences szerzetessel, a rend szécsényi kolostorának novíciusmesterével.
– Milyennek látja a huszonöt éves papságát mostanában ünneplő ferences szerzetes tanár a rendalapítót? Akit nem szenteltek pappá, mindvégig megmaradt egyszerű „barátnak”, ahogyan a magyar népnyelv emlegeti a ferenceseket, hatása mégis több mint nyolcszáz évvel a rend pápai elismerése után is eleven és vonzó.
– Szent Ferenc mosolyogva provokáló szent. Arra provokál, hogy éljünk szép és jó életet. Egy arc bontakozik ki előttünk, amelyben Isten arca tükröződik vissza. Az említett túlzott kultuszhoz talán maga a rend is hozzájárult. Nemigen van még egy olyan szerzetesközösség, ahol annyira fontos az alapító személye és öröksége, mint nálunk. A Ferenc-jelenség kutatása a rendi élet lelki, spirituális vagy teológiai vonatkozásában arra irányul, hogy megragadja: ki volt ez az ember, s mi történt vele valójában?