Hazamegyünk

Lehet-e gondolatfakasztóbb évszak az ősznél, ha az elmúláshoz keresünk analógiát? Szokáshagyományok kertjében november is a központban áll, amikor az emlékező esten mécsek, gyertyák gyulladnak sírdombokon, melyek örök halmokat idéznek: lélekvágyakat a végső beteljesedés reményében.

A múlt század egyik nagy megtérője, Dienes Valéria, a filozófus, író, a mozdulatművészet tudós megalapítója halála évében, 1978-ban írta azt a versét, amelyben élet és elmúlás ekként találkozik: Jön az Isten, majd ha rád talál / hűs kezével a kemény halál, / átemelnek óvatosan, szépen: / eggyel több lesz kiírva az Égen. // Jön az Isten, Három és az Egy, / megpillantod, honnan merre megy. / Hazamentél, nem hiányzik semmi: / elindultál mindörökre lenni…

Szentek

Parallax – nézetek kora

A magyarországi katolikus egyház tervei között szerepel néhány XX. századi magyar történelmi személy boldoggá, illetve szentté avatása. Elsősorban Mindszenty József bíborosról és Bálint Sándor néprajztudósról ismeretes, hogy a rájuk vonatkozó szükséges dokumentumok összeállítása egészében vagy részben már megtörtént, és folyamatban van az előterjesztés az illetékes vatikáni hivatalok felé.

Évezredek bűvölete

Virtuális barangolás Marcellus Mihály Római Birodalmában

„…a római kort kutatom, annak is elsősorban a hazai, pannon rejtelmeit, melyek könyvek lapjain éledhetnek meg. Egy olyan korról mesélhetek Önöknek, mely erősen rányomta bélyegét hazánk történelmére is, és e bélyeg, akár tetszik, akár nem, rajta maradt ezen a vidéken. Elfelejthettük az ősök titkait, a múlt örökségét, mégis úgy érzem, Róma hatása itt maradt köztünk, még annak ellenére is, hogy csak később érkező népek ültek országot ezen a területen. Hiszem, hogy génjeinkben nemcsak a középkor magyarsága lakozik, hanem a korábbi korok népei is, szokásaink pedig a honfoglalás előtti világról is árulkodnak” – írja A veterán című regényének előszavában Marcellus Mihály, aki tavaly indult Pannonia Romanum sorozatában tölti meg élettel Aquincum, illetve a tartomány többségében „alaprajzszerűen” megmaradt-feltárt városait és vadvidékét. A Michael Mansfield álnéven is alkotó, idén ötvenéves szerzőt először a Római Birodalomban játszódó „regényfolyamának” készülő harmadik kötetéről kérdeztem…

– Most éppen Marcus Aureliusról és a markomann háborúkról írok egy nagyregényt; de Marcus csak az egyik főhőse a könyvnek. Megjegyzem, csodálatos a téma, hiszen Pannoniát és egyben a Római Birodalmat is alapjában megrázó háborúról, ugyanakkor a lélek vívódásáról is szól. Marcus finom, intellektuális lény, aki örökbe fogadó nagyapja, Hadrianus és nevelőapja, Antoninus Pius békés uralma után trónra kerülve maga is úgy hiszi, hasonló humanista uralkodói esztendőket tudhat magáénak. De mintha a sors esküdött volna ellene, trónra lépésének pillanatától lázadások és háborúk rendítik meg az Imperiumot. Ennek a harcászathoz nem sokat értő, beteges embernek, aki inkább a szívével kormányozná a világot, mintsem a légióival, meg kell küzdenie önmagával is, hogy meg tudja menteni a birodalmat. A regény elmeséli az olvasóknak Marcus nehézségeit, amelyek nemcsak a politika arénájából támadhatnak rá, hanem akár saját családjából is. Igyekeztem alaposan beleásni magam a II. század végének történéseibe, és néhány érdekességet találtam az uralkodói család életéből, melyekkel válaszokat próbáltam megfogalmazni a mai napig lezáratlan történelmi kérdésekre (például: miért ütött el jellemében annyira Marcustól Commodus, az utódja?). Tehát készülő könyvem hiteles történelmi eseményeket dolgoz fel, létező személyeket sorakoztat a lapokra, ugyanakkor igyekszem a fantáziát is segítségül hívni, mellyel színesebbé tehetem a regény meséjét.

Boltozatok

A kőbéllet nem feketül
Századok idő-homlokán
az áldozat aranya
Érzékelésben a látás
Próbálj élni újra

Folyton keresd értelmét
mi kezdettől elrendeltetett –
nem akaratod kizárásával

Október stációja

Kereszten Függő – Világnak fáján
Piros sugár a rózsa ágán
az alkony a bársonyon tűnő
Testnek komorló áradása
Csillag-szigony a kendő mása
a Bárány míg felmutattatik

Éden-rácsnál galamb
szájában olajfa-zöld

Emlékek egy pápáról

Nézőtér

Akadnak emberek, akiknek alakját haláluk után sok évvel is szívesen idézzük magunk elé. Nem a családtagokra, barátokra gondolok most. Közeli ismerősünkké válhat valaki úgy is, ha személyesen soha nem találkoztunk vele. Értékeit mégis tisztelhettük, jelentőségével élete során is tisztában lehettünk. Egyéniségét mégis a hiánya emeli csak ki igazán. Ilyen II. János Pál pápa is, akire szerte a világon jó szívvel emlékeznek az emberek akkor is, ha csak a tévében látták. Róla készített dokumentumfilmet Jarosław Szmidt, melyet II. János Pál – A fehér ruhás vándor címmel nemrég tűzött műsorára az Uránia Nemzeti Filmszínház. Láthatunk a filmben jó néhány eredeti felvételt, melyek elsősorban nem a protokolláris találkozásokat idézik fel. Sokkal inkább azokat a pillanatokat, amelyek életre szólóan megmaradtak mindazokban, akik személyesen élhették át őket. Amikor első lengyelországi látogatása alkalmával a szentatya egy ablakból szólt a lent várakozókhoz, amikor fiatalokkal táncolt, vagy amikor magához ölelt egy gyermeket.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.