Boltozatok

Titkát így őrzi a Valóság
sorsokban a fölfénylő igazság
mely úszik a déli fénnyel s
az est holdvetéses útján

Hajnalra érkezik a válasz
a gyermekség postaangyalával.
Ártatlanság fonja
koszorúját bélyeges ajtókra

Akik már elmentek nekik
gyertyákat gyújt az imádság-szó
Lélek-szegélyen a szalagdíszt
tükrök erezik bennük megsokszorozva
egy-egy Száműzött
arca feltűnik hogy homályt
oszlasson ha gyöngül a világosság
és köd üli meg az emlékezést

Sohasem mennek el ők
Vannak-kísérnek olyan közel
mint mikor két lehellet összevegyül
s két szemvillanásban
a végtelenség szabadítja fel
boltozatok alázatos fehérségét