Október stációja

Belépve a szentélyébe
dárdás torony-szem védelmébe
hol emlékezik az ég a föld
mostohán kivert szegényére

Reménnyel az ének
törten tündököl

Krisztus ki Nap vagy
s annyi könny fürösztve lelket
– Fényözön
keserűség szép Öröm

Isten fölszentelt Fia ne
fogyatkozzék a szeretet
ne verje bűn az életet
temetve mind a keserveket
a Városod lámpás legyen

Kereszten Függő – Világnak fáján
Kelő sugár a rózsa ágán
a hajnal – a mindig érkező