A szegedi Karolina-iskola útkereső konferenciája

A Boldogasszony Iskolanővérek száznegyven évvel ezelőtt nyitották meg iskolájukat lelkes szegedi polgárok meghívására. A nővérek húsz éve – több mint negyven év kényszerű távollét után – tértek vissza ismét Szegedre, és elkötelezett világiak segítségével újraindították az iskolát. Az újrakezdés jubileumának egyik programjaként oktatási-nevelési konferenciát szerveztek a Szeged–csanádi egyházmegye katolikus iskoláinak pedagógusai számára. Az előadók a mai pedagógiai munkában kiemelt jelentőségű témákról szóltak. A rendalapító, Gerhardinger Mária Terézia és utódai mindig arra törekedtek, hogy a kor színvonalának leginkább megfelelő vagy azt meghaladó pedagógiai módszerekkel neveljenek és oktassanak. A konferencia azzal a szándékkal jött létre, hogy a résztvevők a pedagógiai munkát leginkább befolyásoló társadalmi szintű változásokról szakemberektől tájékozódjanak, és hasonló beállítottságú kollégáikkal tapasztalatot cseréljenek. A rendezvény négy, egymással összefüggő témát kínált az érdeklődőknek.

Erdő Mária rektor asszony a katolikus pedagógiáról

Megjelent a teljes hittan-könyvsorozat Erdő Mária, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektorának szerkesztésében. A tankönyvek szerzői között találjuk Székely János püspököt, Bernolák Évát, a Nemes György – Mácsik Mária szerzőpárost és másokat. Hosszú ideje visszatérő kérdés: milyen legyen a jó hittankönyv? Egyáltalán: lehet-e jó hittankönyvet írni, amely pedagógiai szempontból is megfelel a korszerű követelményeknek? A mostani sorozatról a tanárok és a diákok egyaránt jó véleményt fogalmaznak meg. Mint egyikük mondta: szeretettel elfogadható tankönyvek. Ezzel kezdtük beszélgetésünket Erdő Mária rektor asszonnyal.

– Hetven éve nem jelent meg teljes hittan-könyvsorozat Magyarországon. A kommunizmus időszakában nem is volt erre mód, s utána hosszú ideig tartott az útkeresés. Jelentős szakmai viták folytak arról, hogyan lehet a hittani ismereteket közvetíteni a gyerekeknek.

Napjainkban a divat nem éppen a hosszú távú tervezésről szól, mégis egyre több tervező odafigyel a környezettudatosságra. Mondhatjuk: divat lett az ökodivat.

Hazánkban a környezettudatos ruhatervezés még gyermekcipőben jár, sok más országban – Skandináviától Olaszországig, Nagy-Britanniától Costa Ricáig – azonban többévnyi története van már az „ökomódinak”.

Beszélgetés Anu Kippastóval

– Az Ön hazájában a környezettudatos gondolkodás nem pusztán egy terv vagy csak néhány emberre jellemző szemlélet, hanem életstílus…

– Észtországban nemcsak a formatervezők gondolkodnak az újrahasznosítás szellemében. Művészekre, színészekre, közismert emberekre is jellemző, hogy régi faházakat újítanak fel, nem hagyják veszni a régit. A munkálatok során pedig környezetkímélő festékeket használnak.

Öko-Design Fesztivál a Klebelsberg Kultúrkúriában

A Védd a környezeted! felszólítással – bármelyik politikai rendszerben nőttünk is fel – mindannyian találkoztunk, már gyerekkorunkban. Elméletben sem a cserkész, sem az úttörő nem szemetelt. Ám hogy kinek sikerült jobban betartania ezt a szabályt, arra ki-ki adjon választ maga. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy ha volt cserkészként vagy akár volt úttörőként, illetve egyszerűen felelős keresztényként nem dobjuk el a csokipapírt az utcán, azért még nem jár hátbaveregetés. Ez ugyanis az alap. A kérdés ma már sokkal inkább az, mit teszünk, illetve mit tehetünk azért, hogy élhető és fenntartható maradjon tágabb, illetve szűkebb környezetünk a következő generációk számára is.