A hit történetei

Bűnbánat, megtérés, belső utak – főpásztorok gondolatai

Kerekasztal keretében vallottak nemrég különböző felekezetek püspökei a hithez fűződő személyes élményeikről Budán, a MOM Kulturális Központban. A hit éve a Hegyvidéken elnevezésű rendezvényen Szabó István református, Kocsis Fülöp görögkatolikus és Fabiny Tamás evangélikus püspök mesélt el az életéből meghatározó történeteket.

Szabó István:

„Tiszteletes úr! Csak ketten maradtunk”

Ifjú teológus koromban kirendeltek egy gyülekezetbe, melynek a lelkésze éppen külföldön tartózkodott. Este bibliaórát tartottunk, imaközösséggel zártuk. A jelenlevők szépen, hosszan, mélyen imádkoztak, volt olyan is, aki jól megcifrázta, népmesei motívumokkal: az égig érő fa felindázott a mennyországba… Aztán az este végén egy résztvevő belém karolt, és elkísért a HÉV-hez.

A vendéglátás szellemében

Húsz éve tették le a Munkás Szent József-templom alapkövét Az oroszlányi Munkás Szent József-plébániatemplom előtt egy egyszerű nyírfa feszületen ez az emlékeztető olvasható: „Az alapkőletétel emlékére, 1992. XI. 15.” A bányászvárosban tehát nemrégiben – csendesen – elérkezett egy jeles jubileum, amely a kezdetektől itt szolgáló Kutschi András plébánost egyfajta lelki számvetésre késztette.

Miközben még csak készülődtünk a beszélgetésre, András atya épp befejezte az ebédfőzést: sűrű tojáslevessel, no meg – a város falusias részének szlovák hagyományaihoz híven – gazdag sztrapacskával készült a vendéglátásra kedves segítője, Pápisné Marika néni közreműködésével.

Találékony szeretettel hívekért és keresőkért

Beszélgetés Nikli Zsolt gamási–karádi plébánossal
Tíz éve szentelte pappá Balás Béla kaposvári megyés püspök, s intelme ma is a fülébe cseng: „Missziós terület a miénk, más munka vár ránk, mint egykor a főúri világban, és ehhez a szolgálathoz édeskevés mindaz, amit a szemináriumban megtanultatok.” Nikli Zsolt gamási plébános komolyan vette a főpásztori tanácsot, és elindult a szolgáló szeretet útján. Somogy aprófalvas megye, így van mit tennie a rábízott településeken, amelyek közül a két legtávolabb eső negyvenöt kilométerre van egymástól. A plébános azonban nem fél a feladattól.

Azt a jóságos arcot keresi-kutatja minduntalan, amelyet kiskorában fedezett fel. Nagykanizsán gyerekeskedett, s már ovisként misézett otthonukban. Alkalmi oltárt állított, önmaga készítette „miseruhába” bújt, és prédikált. Szintetizátoron pötyögő barátja volt a kántor. A társasházban lakó idős néni rendre betért Zsolt „miséire”, és a szülők sem akarták eltéríteni szándékától, a papi hivatástól, amely már akkor megfogalmazódott benne. A Szent Imre egyházközség rózsafüzér-társulata is rendszeresen hívta közös imádságaira zenélni, évente elvitték zarándoklataikra is. Mindig hálával gondol gyermekkori plébánosára, Szabó Ádám atyára és azokra a hívekre, akik szemináriumi évei alatt támogatták imáikkal.

Vendégségben egy papcsaládnál

Egyházunk görögkatolikus híveinek többsége hazánk északkeleti felében él. Itt megszokott, hogy jó szóért, tanácsért nemcsak a falu papjához, hanem annak feleségéhez, a papnéhoz is bekopoghatnak az emberek. Gyerekeik együtt rúgják a bőrt a falu többi lurkójával. Egy görögkatolikus papcsalád élete nem sok mindenben tér el egy hagyományos római katolikus család életétől, de az a nem sok mégiscsak meghatározó. Olvasóinkat vendégségbe hívjuk, ahol Máriapócs kegyhelyigazgatója, Kapin István és felesége, Kiss Szilvia mesélnek életükről.

– Máriapócs környékén nem számít különlegességnek egy görögkatolikus papcsalád, de bizonyára az itt élők között is vannak, akik nem sokat tudnak arról, hogyan is, miért is él egy pap feleséggel, gyerekekkel…

– Kapin István: A keleti egyházban az apostoli tradíció folyamatos, vagyis nős embereket szentelnek pappá. Tehát nem a pap nősül. Ugyanakkor élhetünk egyedül is. A házasság lehetőség. Ha megözvegyül egy pap, akkor már nem házasodhat újra, mert már pappá szentelt ember. A világi hívő, ha megözvegyül, természetesen újraházasodhat. Püspök nálunk is csak az lehet, aki nem házas: sosem volt az vagy özvegy. Hagyomány, hogy alapvetően szerzetesekből lesznek a főpásztoraink, ahogy most Kocsis Fülöp és Orosz Atanáz püspökeink.

Közös idő

Felkészülő
Játszani, beszélgetni, olvasni, a világot együtt felfedezni – a gyerekek a családi együttlétekből, közös tevékenységekből tanulnak a legtöbbet. A közösen eltöltött idő erősíti meg leginkább szülő és gyermek kapcsolatát. Erre a mintára épül minden későbbi kapcsolat. Egy „átlag magyar gyerekkel” egy „átlag magyar szülő” a statisztika szerint naponta átlagosan csupán hét percet foglalkozik. A legtöbb gyerek és fiatal nagyon szeretné, ha szülei több minőségi időt töltenének velük.

Hogyan lehet ezt megvalósítani?

A közös időtöltés nem feltétlenül jelent drága tevékenységet. A gyerekek igen nagyra értékelik például a családi kirándulásokat vagy kerékpározást, ahogy a közös hobbikat is, s a hétköznapokban is igénylik a rájuk szánt időt és figyelmet. A kellemest a hasznossal összekötve az otthoni házimunkákat is lehet együtt végezni. Ami – ha nem terhes kötelességként fogjuk fel – akár élvezetes is lehet. Különösen, ha egészen kis gyermekkorban honosítjuk meg ezt a szokást.

„Várj csak, majd ha apád hazajön…!”

Felkészülő

– csúszik ki a fegyelmezés kínjával magára maradt édesanya száján, talán nem is egészen tudatosan. Nagyon elkeseredett lehet, ha úgy érzi, már csak ez az eszköze maradt: nem a saját tekintélyét veti be, hanem kölcsönveszi a gyermekek apjáét, mintha csak az volna elég erős ennyi engedetlenséggel szemben. Vajon célt ér vele?

Nos, ez attól függ.

Például attól, hogy a gyerekek fejében milyen képzet jelenik meg a fenyegetés hatására: mi lesz, ha édesapjuk hazaér, és értesül az otthon történtekről? És vajon mi a családi forgatókönyv (amelynek a gyerekek természetesen a legképzettebb szakértői)? Valóban ő lesz a „bíró” és az anya indulatainak tettekre váltója, vagy estére feledésbe merül minden csíny, hisz „apukát nem terhelhetjük ezekkel”?

A Parázs központ Kecskeméten

A család évében, 2011-ben megújítottuk elkötelezettségünket a családok szolgálata terén. Több egyházmegyében megismerkedtünk az ott folyó munkával, és megerősödött a több mint húsz év óta bennünk élő szándék, hogy a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegyében is működjön Családpasztorációs Központ – tudjuk meg Hortobágyiné Nagy Ágnestől, a központ szakmai felelősétől. – Ennek elindításához ajánlottuk fel Kecskemét-széchenyivárosi Közösségépítő Egyesületünk, a SZÉK szakmai tapasztalatát, eredményeit, kapcsolati hálóját, s kértük Bábel Balázs érsek atya áldását és segítségét a 2012. januári indulásunkhoz.

Flashmob a hűségért

Szegeden immár többéves múltra tekint vissza a házasság hete rendezvénysorozat, amelynek létrehozásában egy ökumenikus szervezői kör vesz részt évről évre. 2012 februárjában is szerettük volna felhívni a körülöttünk élők figyelmét az elköteleződés és a hűség fontosságára, s ehhez ezúttal a flashmob adta lehetőségeket használtuk ki – mondja Keszeli Ilona, a Szeged–csanádi egyházmegye családközpontjának munkatársa. – A házasság hetének apropóján harminc-harmicöt házas- és jegyespár gyűlt össze egy bevásárlóközpontban. Az Úgy lennék én című dalra a párok egy, a kapcsolatukat legjobban kifejező testtartást vettek fel, s eleven szoborként ebben a testhelyzetben maradtak a dal végéig.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.