Felnőtt megtérők a plébánia életében

Felnőttek – keresztelésre várók és megtérők – befogadása a plébánia életébe. Felföldi László plébános Debrecenben, a Megtestesülés templomban szolgál. A lakótelepi istenházának nem volt elődje, kis létszámmal indult a közösség, de ma egyre gyakrabban kopogtatnak be a plébániára olyanok, akik korábban még nem jártak ott. A felnőtt megtérők befogadásáról beszélgetünk a lelkipásztorral.

– Már az első években megjelentek az úgynevezett érdeklődők. Keresték a kapcsolatot az egyházzal, s később katekumenek lettek. Ettől kezdve évről évre újabb katekumencsoportok alakultak. Kik tartoznak ide? Akik még nincsenek megkeresztelve, vagy megkereszteltek ugyan, de életük nem kapcsolódott az egyház közösségéhez. A 2000ben felépült templom közössége folyamatosan növekszik. Évente tizenöthúsz katekumen jelentkezik, így ma már több mint négyszázan veszünk részt a szentmisén.

Székely János püspök a cigánypasztorációról

Idén Székely János segédpüspök kapta az Európai Parlament Európai Polgár Díját – több évtizedes cigánypasztorációs tevékenysége elismeréseként. Már fiatal papként összebarátkozott roma családokkal, ellátogatott otthonaikba, foglalkozott velük. E sajátos lelkipásztori szolgálatról, cigányságról, emberségről beszélgettünk a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia romapasztorációval megbízott tagjával – különös tekintettel arra, hogy a testület nemrég lezajlott téli ülésén elhangzott, hogy a papnevelésben nagyobb hangsúlyt kell kapnia ennek a területnek.

– Cigánypasztoráció – nem hálás terület. Vagy tévedek? S voltaképp mi tartozik bele? Ha jól sejtem, nemcsak a lelkigondozás, hanem a felzárkóztatás is…

– Kevés helyen kap az ember annyi szeretetet, mint egy cigány közösségben, amely befogadja. Ahogy örülnek, mikor megyek! Úgy vezetik hozzám a gyermekeiket, mintha pótapjuk lennék. Hálásak, kötődnek, bár nyilván vannak nehézségei is a cigánysággal való foglalkozásnak. A cigánypasztoráció a munkahelyteremtést, az oktatást és a lelki építkezést egyaránt jelenti.

Beszélgetés Nikli Zsolt gamási–karádi plébánossal
Tíz éve szentelte pappá Balás Béla kaposvári megyés püspök, s intelme ma is a fülébe cseng: „Missziós terület a miénk, más munka vár ránk, mint egykor a főúri világban, és ehhez a szolgálathoz édeskevés mindaz, amit a szemináriumban megtanultatok.” Nikli Zsolt gamási plébános komolyan vette a főpásztori tanácsot, és elindult a szolgáló szeretet útján. Somogy aprófalvas megye, így van mit tennie a rábízott településeken, amelyek közül a két legtávolabb eső negyvenöt kilométerre van egymástól. A plébános azonban nem fél a feladattól.

Azt a jóságos arcot keresi-kutatja minduntalan, amelyet kiskorában fedezett fel. Nagykanizsán gyerekeskedett, s már ovisként misézett otthonukban. Alkalmi oltárt állított, önmaga készítette „miseruhába” bújt, és prédikált. Szintetizátoron pötyögő barátja volt a kántor. A társasházban lakó idős néni rendre betért Zsolt „miséire”, és a szülők sem akarták eltéríteni szándékától, a papi hivatástól, amely már akkor megfogalmazódott benne. A Szent Imre egyházközség rózsafüzér-társulata is rendszeresen hívta közös imádságaira zenélni, évente elvitték zarándoklataikra is. Mindig hálával gondol gyermekkori plébánosára, Szabó Ádám atyára és azokra a hívekre, akik szemináriumi évei alatt támogatták imáikkal.

Egyházunk görögkatolikus híveinek többsége hazánk északkeleti felében él. Itt megszokott, hogy jó szóért, tanácsért nemcsak a falu papjához, hanem annak feleségéhez, a papnéhoz is bekopoghatnak az emberek. Gyerekeik együtt rúgják a bőrt a falu többi lurkójával. Egy görögkatolikus papcsalád élete nem sok mindenben tér el egy hagyományos római katolikus család életétől, de az a nem sok mégiscsak meghatározó. Olvasóinkat vendégségbe hívjuk, ahol Máriapócs kegyhelyigazgatója, Kapin István és felesége, Kiss Szilvia mesélnek életükről.

– Máriapócs környékén nem számít különlegességnek egy görögkatolikus papcsalád, de bizonyára az itt élők között is vannak, akik nem sokat tudnak arról, hogyan is, miért is él egy pap feleséggel, gyerekekkel…

– Kapin István: A keleti egyházban az apostoli tradíció folyamatos, vagyis nős embereket szentelnek pappá. Tehát nem a pap nősül. Ugyanakkor élhetünk egyedül is. A házasság lehetőség. Ha megözvegyül egy pap, akkor már nem házasodhat újra, mert már pappá szentelt ember. A világi hívő, ha megözvegyül, természetesen újraházasodhat. Püspök nálunk is csak az lehet, aki nem házas: sosem volt az vagy özvegy. Hagyomány, hogy alapvetően szerzetesekből lesznek a főpásztoraink, ahogy most Kocsis Fülöp és Orosz Atanáz püspökeink.