Új év, új reményekkel
Az utcára kerüléstől mentett meg egy családot a tolnai karitász
Horváth Bea még csak harminckét éves, de már több rosszban volt része eddigi életében, mint másnak hetven esztendő alatt. Édesapját nem ismerte, és igazi otthonra sohasem lelt azokon a településeken, amelyeket szüleivel vagy nevelőszüleivel járt végig, aszerint, mikor hol jutott nekik hajlék. A teljesség igénye nélkül sorolja, hol laktak: Enying, Székesfehérvár, Pákozd, Dömsöd, Baracska, Érd, Fót, Százhalombatta, Fülöpszállás, Tolna… Ebből a Duna menti kisvárosból most újra mehetett volna világgá, ha megindító sorsát megismerve a karitász munkatársai meg nem mentik attól, hogy január 1-jén nyolcadikos lányával együtt az utcára kerüljön. Valamennyi említett település egy-egy állomása volt annak a kálváriának, amelynek taglalására e cikk nem vállalkozhat. Arra kértük, életének két legutóbbi helyszínéről meséljen.