A téli műkorcsolyaversenyek talán azt jelentik a hölgyeknek, amit a férfiaknak a nyári futball Európa- vagy világbajnokság. Számos rajongója van e látványos sportnak, akik alig várják, hogy január 21-én Zágrábban végre elkezdődjön az idei Európa-bajnokság.
A hely szelleme vonzott több alkalommal is a szigetre. Oda, ahol IV. Béla király gyermeke, a szent életű Margit királyleány élt a Domonkos-rendi kolostor ódon falai között. Oda, hol az idős Arany János sétálgatott a hallgatag tölgyek alatt, s jegyezte fel kapcsos könyvébe kalligrafikus betűkkel a szebbnél szebb költeményeket. Oda, hol a japánkert kanyargós ösvényein több száz éves fákat látni, a vízen tavirózsák nyílnak, s a nagy szemű aranyhalak mellett egyszer-egyszer lomhán cammogó teknősbékákat is felfedezhetünk.
Könyvespolcra
„Hogy mit keresünk az imádságban? Akarva-akaratlanul: Istent magát” – írja Pilinszky János az Új Ember 1965. január 31-i számában megjelent Vallomások az imádságról című cikkében, majd hozzáteszi: „A kétségbeesést nem csak emberek tudják; Isten éjszakáját, hiányát, »csendjét «: maga Jézus is megszenvedte. Mégis: az imádság szívében határtalan öröm lakozik, ahogy a természet éjszakája sem jelenti a nap halálát, csupán távollétét.” Télen az élet örök körforgása lelassul, a fák is halkabban lélegeznek. Hidegek a nappalok és az éjszakák, korán besötétedik, s az otthon csendjében jut idő a befelé figyelésre, az elmélkedésre, léleküdítő gondolatok olvasására.
Könyvespolcra
Az 1954-es születésű Legeza József 1981-ben pappá szentelt görögkatolikus parókus, három gyermek édesapja. Szinte egész eddigi lelkipásztori működése a budapesti hitéletet gazdagította. Írásai eddig is sokak figyelmére tarthattak számot – tudjuk meg most megjelent kötetének előszavából főpásztorától, Kocsis Fülöptől.
Könyvespolcra
A liturgikus beosztás szerint az egyház az A évben olvassa Máté evangéliumát. De vajon mit tudhatunk szerzőjéről? Melyek a jellemzői örömhírének? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Josef Ernst Máté – Egy teológus portréja című könyvében.
Az evangélista személyét általában azzal a vámossal szokták összefüggésbe hozni, akit Léviként is említenek. Úgy tartják, hogy Etiópiában halt vértanúhalált, és földi maradványai Salernóban pihennek. A szerző a hagyomány ezen megállapításait is pontosítja az első fejezetekben.
A hét szentje
A mai Németország területén született 1838-ban. A keresztségben a Maria Anna Barbara Koob nevet kapta. Kétéves korában a családja kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Uticában (New York állam) telepedtek le. Nyolcéves volt, amikor édesapja rokkant lett, s mivel ő volt a legidősebb a gyerekek között, dolgozni küldték egy gyárba. Huszonnégy éves korára végre minden testvére elég idős lett ahhoz, hogy lekerüljön a válláról a családfenntartás felelőssége. Belépett a Szent Ferenc szabályai szerint élő Reguláris Harmadik Rendbe (TOR). Részt vett New York állam első két katolikus kórházának létrehozásában, illetve ő lett Syracuse első közkórházának igazgatója. Nagy szerepe volt a New York állambeli Geneva orvosi főiskolájának Syracuse-ba költözésében, ahol azután megreformálta a képzést.
Görögkatolikus lelkiség
Egyházunk a vámos és a farizeus vasárnapján továbbvezet bennünket a nagyböjtre való felkészülésünk útján. Immár nemcsak az evangélium (Lk 18,10–14), hanem az énekeskönyvünkben mostantól megjelenő liturgikus szövegek segítségével is. Ezen a vasárnapon himnuszaink kettős téma köré csoportosulnak. Egyrészt a farizeus helytelen dicsekvésére, másrészt a vámos alázatos bűnbánatára hívják fel a figyelmet. Természetesen megjelenik a tanulság is: ennek az utóbbinak a viselkedését kell követnünk, ha igazán nagyok akarunk lenni. Egyik énekünk így fogalmazza ezt meg: „A vámszedő és a farizeus közötti különbséget megértvén, én lelkem, a farizeus kevélységét gyűlöld, és a bűnbánó vámos alázatos imájához ragaszkodj!”
Két személyt állít tehát elénk az evangélium, valamint a liturgikus szövegek gondolatvilága. A két ember közül melyik az igazán nagy?
Szerzetesség és liturgia
A keresztény létmód egyik alapvető vonása az együttlét, a közösségi lét. Ez nem mellékes vonása hitünk megélésének, hanem annak magjához tartozik. A keresztény embereket összegyűjtő legfontosabb esemény a vasárnapi Eucharisztia ünneplése. Itt születik meg és itt születik újjá az egyház, de igaz ez minden olyan liturgikus alkalomra is, ahol az egyház nevében és az egyház szolgálattevőinek vezetésével Isten tiszteletére összegyűlnek a Krisztus- hívők. Az egyház nevét is innen kapja: egybegyűltek, egybegyűjtöttek közössége – ekklészia (a görög ekkaleó – összehívni igéből).