Országjáró
Leitner Pál állandó diakónust 2007-ben szentelte Márfi Gyula érsek. A rokonszenves fiatalember Bakonytamásiban aljegyző, január 1-jétől Csóttal közösen működik az önkormányzati hivatal. Pápateszéren „ő viszi” az életet. „Igyekszünk a fiataloktól az idősebbekig összefogni a falu lakosságát. Igazi közösséget talán még nem sikerült életre hívnunk, de ötvenen járnak a rózsafüzér társulatba, a fiatalabbaknak negyedévente családi napokat tartunk.”
2013. február 17.
Országjáró
Hét falu. Békés, csöndes, kiegyensúlyozott élet Veszprém megye nyugati oldalán, a Bakony lábánál. Így gondolná az ember. Aztán közelebb megy, már nem madártávlatból, hanem életközelből látja a valóságot. Horváth Tamás plébánossal Csóton találkozunk, húsz éve szolgál itt, azóta hét falura duzzadt az ellátandó települések száma. Egykor három plébánia volt – most egybevonva, oldallagosan ellátott misézőhelyekkel. Régen három-négy pap szolgált ezen a vidéken, ma egyedül ő látja el azokat a falvakat, amelyek régen eltartották a három plébániát.
A Biblia üzenete
Jézus hármas megkísértése messiási küldetésére vonatkozik. Egyes korabeli várakozások szerint a Messiás az égből fog leereszkedni a jeruzsálemi templomba, és mindenki szeme láttára a templom párkányára áll majd. Felragyog a fénye, a népek mind eljönnek, és a Messiás király lábának porát csókolják. A messiási időktől azt is várták, hogy a manna tárháza újra megnyílik majd, a Messiás kenyeret ad a népnek. A Messiás király uralmát gazdagságot és jólétet hozó földi uralomnak képzelték.
Jézus hármas kísértése pontosan ezzel kapcsolatos. Adjon kenyeret a népnek, akkor királyukká teszik őt (Jn 6,15), ne a szenvedés útját válassza (Mk 8,32–33), és szálljon le a keresztről (Mk 15,32). Jézus nemet mond a Kísértő által felkínált széles útra, és a kereszt, az alázat, a szeretet, a látszólagos vereség útját választja, amelyet az Atya kijelölt.
Szerzetesség és liturgia
A templom a keresztény közösség, az Isten által egybegyűjtött nép otthona. Ez a gyülekezet azonban nem önmagában áll, hanem egy nagyobb közösség, az egyetemes egyház része. Az erre való utalás különösen is fontos az Eucharisztia liturgiájában, amikor egyszerre emlékezünk meg a római pápáról, az egyházmegye püspökéről, a papságról és az egész megváltott népről. A liturgikus ima helyi közösségeink életét tágabb összefüggésbe helyezi, Isten a világon szétszóródott valamennyi gyermekének társaivá avat bennünket, részeseivé tesz testvéreink istenkeresésének.
A hit reménységében fordulunk hozzád, jóság Atyja: Jóság.
Mert nincs hit jóság nélkül, ami nyelvünkön az egyik legszelídebben hangzó szó. Meg-megszakadó keresésünkben tudjuk, olykor nem vagyunk egészen tudatában cselekvéseinknek, melyeket kétségek kísérnek. Felfüggesztik bizonyságunkat, áthúzzák döntéseinket. És mi ott állunk a bizonytalanság vesztőjén.
A hét szentje
A Fatimában élt Francisco és húga, Jacinta egyszerű portugál parasztgyerekek voltak. Nem jártak iskolába, nem tudtak írni-olvasni. Az volt a feladatuk, hogy unokatestvérükkel, Lúcia Santosszal a család kecskéit őrizzék. Lúcia emlékirataiban Franciscót szelíd fiúnak írja le, aki szeretett magában gondolkodni. Jacintát pedig úgy jellemezte, hogy kedves volt mindenkivel, ám a család legfiatalabb gyermekeként egy kicsit elkényeztették. Mindkettejüknek jó érzéke volt a zenéhez, szerettek táncolni, énekelni.
Görögkatolikus lelkiség
Elkezdtük a nagyböjti szent időszakot. Az erre felkészítő öt vasárnapon görögkatolikus egyházunk igyekezett ráhangolni bennünket, hogy vegyük észre: nagyok lehetünk. Zakeus tettrekészségével, a vámos alázatával, a tékozló fiú bűnbánatával, az ítélet reményteljes örömével, a böjtölés igazi szellemével. A napi evangéliumi szövegek és a liturgikus énekek segítségével haladunk tovább. Zarándoklatunkat már hétfőn elkezdtük. Testet megpróbáló, lelket nemesítő, erényeket fejlesztő, bűnöket háttérbe szorító törekvés ez. Érdemes komolyan venni, hogy megértsük az üzenetet, amelyet nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma közvetít felénk: „Nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél” (Jn 1,50). Az ikontiszteletről szóló vasárnapon különösen is megkapó ez a tanítás, hiszen az ikont szemlélve felsejlik előttünk az „őseredeti”, a „prototüposz”, akit majd az örök életben teljes valóságában láthatunk.