Imádság

 

Mennyire törékeny életünk megtartó eleme. Teremtőnk, ezt tudod kezdettől. Hogy gyengeségünk tudatában erőt nyerjünk, folytonos értelmi, akarati és szívből jövő törekvésre van szükség. Így tudatosítható: mindig a jóság vezessen. Te légy jó, és másokkal tégy sok jót – írta egy régi igaz ember. Különben vallásosságunk külsődleges. Mondjuk: Uram, Uram, s közben mulandó értékeken függ értelmünk és szívünk. Könnyen eladjuk az örökséget, amit születésünkkor kaptunk. A hitet. Annak kegyelmét, hogy túlláthassunk a keskeny láthatáron, és a végtelent szemléljük.


 

Szemléljük. Ez a szó is szelíd. Várni, figyelni kell, alázattal keresni.

Remélek: Jézus Krisztus. Ezt kereső lélek mondja – a hit bizodalmával, amelyben igazság, jóság és szeretet rejlik. A három együtt a személyes Egyetlen, akit nem foghatunk fel.

Így van jól, így mondhatjuk – külön, külön –: Istenem.

Személyes bensőséggel, amely akkor lesz igazi öröm, ha majd kikötünk örök partjaidon.

Segíts hajózni, segíts megérkezni.