A Biblia üzenete

Krisztust gúnyolják, leköpdösik, ütik-verik, borzalmasan megkínozzák, végül keresztre szegezik. Mégis, mekkora fenség van benne, micsoda fény sugárzik belőle! Még a kereszten is, mint király engedi be az ő országába a bűnbánó gonosztevőt (Lk 23,43). Győzelemkiáltással a száján végzi be a szenvedés útját: „Beteljesedett!” (Jn 19,30). Ugyanezzel a fenséggel áll Krisztus Pilátus előtt. A bíró – Pilátus – vádlottá válik, pontosabban az Örök Bíró előtt áll, hogy számot adjon az igazságról és önmagáról.

A liturgia alapelemei

Van-e a templomnak mennyezete? Van is, nincs is. AII. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója ugyanis így ír: „A földi liturgiában (…) annak a mennyei liturgiának leszünk a részesei, amelyet a szent városban, Jeruzsálemben ünnepelnek.” (Sacrosanctum concilium, 8. pont). A templomainkban történő liturgia tehát teljes egységben van a mennyei liturgiával; végső soron csak egyetlen liturgia van, a templomaink tehát „nyitott terek”, mennyezetük csak „fizikai”, hiszen fölöttünk csak az Isten van, akinek színe előtt ünnepelünk (celebramus – mondhatnánk latinul, mert ez kifejezőbb): őt dicsőítjük, ő pedig megáld és megszentel minket.

A hét szentje

Több apostoltársához hasonlóan Andrásról is csak szűkszavúan szól a Biblia. Simon Péter testvére, a legelső tanítványok egyike volt – Máté és Márk evangéliuma szerint Jézus mindenki előtt kettejüket hívta: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” (Mt 4,19 és Mk 1,17) János evangéliumában még hangsúlyosabb szerepet kap az apostolok kiválasztásakor. Maga András az, aki Simon Pétert is hívja: „»Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!« És elvitte Jézushoz” (Jn 1,41).

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunkban november 21-én Szűz Mária templomba való bevezetését ünnepeljük. Igaz, hogy a hiteles evangéliumból nem tudjuk igazolni, de az apokrifek annál bővebben kiszínezik ezt az eseményt. Teológiai tartalmát pedig liturgikus költészetünk ecseteli. Már az ünnep legelső éneke felvázolja a lényeget: „a testileg harmatgyenge leányka” bevezettetik a templomba, hogy Istennek „élő lakhelye” legyen. Igen, erre kell felkészíteni Máriát, és erre kell neki önmagának is készülnie, hogy amikor megtörténik a nagy csoda, s az „Ige testté lesz, és miközöttünk lakozik”, akkor Isten méltó lakhelyet találjon Mária áldott testében az ő egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak.

Ez az ünnep – természeténél fogva – tele van mozgással: bevezetésről, bevonulásról, bemenetről van benne szó. Ám nemcsak egy síkon, hanem további irányokban is szemlélhetjük ezt a jelenséget, amelyben ott van a kifelé és a felfelé irányuló mozgás is.