Gábriel

 

A boldogság terhét hozom
testté kellett lennem, oly nehéz.
Sok mindenen csodálkozom:
tudatlanságom mint sűrű méz,

amibe beleragadok,
nem értem én az üzenetet,
teszem, ami rám bízatott.

Nem csupán az van, ami lehet,
úrnőm, előtted megnyílott
a titkok titka, Ő egy veled.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .