Hiszkija éneke

 

De mielőtt fölfalhatná az éj
a nappalt, elsötétül szemem,
füstölve kilobban a szenvedély
bennem, ím felgöngyölve életem,

mit a szövőszékről a Kéz levág –
Te visszahőköltetted a halált,
nem fosztottál meg a hátralévő

évektől, zöldellni hagytad a fát,
a szenvedésem is hasznomra vált:
javítgathatja magát az élő.