Pannonhalmi Területi Apátság

Országjáró

Bencés plébániák találkozója

Az egyházközségek képviselő-testületeit hívta meg Várszegi Asztrik főapát március 9-re. A pannonhalmi területi apátsághoz tartozó tizenöt egyházközség nagyobb részében mostanában újultak meg a képviselő-testületek. A találkozón az egyházközségek képviselői találkozhatnak a bencés atyákkal, s egymást is közelebbről megismerhetik. Előadások hangzanak el és eszmét cserélnek a pasztorációs munkáról, a világiak szerepéről, az egyházközség és a faluközösség együttműködéséről.

Hajrá, Kupac!

Országjáró

Rövidesen valóra válik a régi álom. Kinőtték a tornatermet, de májusban már hatalmas munkagödör mélyed a hospodár, a gyümölcsöskert szélén. A domboldalba süllyesztve épül a tornacsarnok, mutatja a maketten az igazgató atya. A főépületet híd és föld alatti folyosó köti össze a csarnokkal. Már minden engedélyt megszereztek, az építkezést a kosárlabda- szövetség is támogatja – nemzetközi szabványnak megfelelő kosárlabdapálya kap helyet az épületben, amely negyvenkét méter hosszú, harminc méter széles és hét méter belmagasságú lesz. „Drukkolni öt sorból, összesen száznyolcvan ülőhelyről lehet majd. Hogy zengjen a Hajrá, Kupac!”

Az építkezés mintegy hatszázmillió forintba kerül. Négyszázmilliót nyereséges cégek társasági adójából kellett összegyűjteniük. A maradék önrész. A főapátság százmillióval járul hozzá, a másik százmilliót az öregdiákoktól, az ő kapcsolataik révén remélik.

Volt egyházi iskolások!

Felhívás

1950 és 1990 között Magyarországon nyolc katolikus gimnázium működött. Bencés: Pannonhalma és Győr, ferences: Esztergom és Szentendre, piarista: Budapest és Kecskemét, valamint a szegény iskolanővérek budapesti és debreceni középiskolája.

A negyven év nemcsak az egyes iskolák élete szempontjából volt jelentős és különleges, hanem az akkori magyar társadalom egészére, a politikai, történelmi viszonyokra is sajátos szemszögből, a katolikus szerzetesi iskolák szemszögéből kínál rátekintést. Olyan jelenség ez a negyven év (1950–1990) az iskolák történetében, amelynek – ma még hiányzó – földolgozása jelentős kordokumentumnak tekinthető.

Esztergom–Budapesti Főegyházmegye

Országjáró

Keresztutak

Az első nagyböjti péntek, február 15-e. A Szondy utcai Szent Család-templomból elindul a menet. A közeli Epreskert bejáratánál a ministránsok égő gyertyát nyújtanak mindenkinek. Belépünk a kertbe, az eredetileg a nyolcadik kerületi Kálvária téren álló pompás barokk építmény körül lobognak a vékony lángok (jobb oldali képünkön).

A hívő embert nem a pompa hozza ide, hanem a hite. Keresztutat járni – nagyböjti időben. A lényegre irányítani a figyelmet: Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására. E kettő együtt alkotja hitünk csúcspontját, értelmét és valóságát.

Kereszthódoló vasárnap

Görögkatolikus lelkiség

Bizánci egyházunk szinte a kezdetektől, „szent atyáink, az egész egyház nagy tanítóinak és püspökeinek” korszakától, szívesen tekinti a nagyböjtöt – annak minden, lelki és testi erőfeszítésével együtt – egy hegyre való felmenetelnek. Különös hangsúlyt kap ez liturgiánkban a harmadik vasárnapon, amely a nagyböjt közepére esik. Ekkor ugyanis már vissza tudunk tekinteni az eddig megtett útra, s megláthatjuk, hogy küzdelmes előrehaladásunk révén magasabbra jutottunk, egy kicsit nagyobbakká lettünk. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy bizony a fáradságos út másik fele még előttünk áll. Ha még nagyobbak kívánunk lenni, akkor folytatnunk kell nagyböjti vállalásunk teljesítését.

Perpétua és Felicitász március 7.

A hét szentje

A két vértanú története egyfelől közös a többi ókeresztény mártír sorsával, másfelől viszont egészen egyedi. Ránk maradtak ugyanis Perpétua naplóbejegyzései, azzal a feljegyzéssel együtt, amelyet egy szemtanú írt a két női szent haláláról. E dokumentumok különleges és hiteles betekintést adnak egy III. század eleji keresztény közösség, illetve a korabeli római társadalom mindennapjaiba.

Ami ideális és ami emberi

Szerzetesség és liturgia

Egy, a szépségre különösen érzékeny plébános barátom mesélte, hogy egyik külföldi állomáshelyén igyekezett csinosítani a templom kissé szegényes, főleg művirágokra építkező virágdíszítését. Sekrestyését virágkötő tanfolyamra küldte, és ikebanákkal foglalkozó albumokkal ajándékozta meg. Nagy reményeket fűzött a jó szándékú, de kissé merev és egyszerű munkatárs fejlődéséhez. Aztán eljött az éjféli mise ideje, amikor barátom a bevonulás pillanatában szembesült a ténnyel: sekrestyése – minden megállapodásukat félretéve – az általa az esztétika csúcsának tartott művirággal tisztelte meg karácsony szent ünnepét.

Ha meg nem térünk, elveszünk (Lk 13,1–9)

A Biblia üzenete

Akár a személyes, akár a kollektív tragédiák – nagy betegség, haláleset, szerencsétlenség – megrendítenek minket. Fölráznak, kizökkentenek. Fölébresztenek az álomból. Nem engedik, hogy továbbra is csak úgy öntudatlanul éljünk. Kérdéseket indítanak el bennünk: honnan és hová? Miért és mi végre?

Egy fiatal hölgy – nemrég jár templomba, most katekumen – megállít a plébánia folyosóján egy kérdéssel: „Miért kell az embernek halálos veszedelembe jutnia ahhoz, hogy Jézusra, az evangélium világára, erre a csodára rátaláljon? Mert velem éppen ez történt: egy orvosi vizsgálat alkalmával kiderült, hogy rákos vagyok, sokszoros áttéttel, talán csak hónapjaim vannak hátra. Az orvos kijelentette, hogy azért mindent megpróbálnak, műtétek következnek, kemoterápia, sugárkezelés és a többi. Iszonyatos kínzatás vár rám.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.