Ame­ri­kai ro­man­ti­kus film­drá­ma (1950)

Ed­mond Ros­tand fran­cia ro­man­ti­kus drá­ma­író 1897-ben tet­te köz­zé da­rab­ját, amely­nek cím­adó hő­se — a XVII. szá­za­di Pá­rizs va­ló­sá­gos fi­gu­rá­ja — nemcsak fel­tű­nő­en hos­­szú or­rá­ról is­mer­szik meg, ha­nem ar­ról is, hogy épp­oly ügye­sen for­gat­ja a sza­va­kat, mint a kar­dot. A ne­mes esz­mé­nyek ret­tent­he­tet­len vé­del­me­ző­je sze­rel­mes lesz Roxane-ba, aki­nek azon­ban meg­tet­szik egy jó­ké­pű ka­dét. In­nen­től test és lé­lek ko­mi­kus kü­lön­vá­lá­sá­nak le­he­tünk ta­núi: a fur­csa sze­rel­mi há­rom­szög­ben a ka­dét ad­ja a tes­tet, a tet­sze­tős kül­ső for­mát, a ka­dét ne­vé­ben val­lo­mást te­vő, le­ve­le­ket író, lo­va­gi­as Cyrano pe­dig a ne­mes lel­ket, a ben­ső szép­sé­get — így leg­alább a sza­va­kon át meg­érint­he­ti a sze­re­tett nőt. Klas­­szi­kus mű klas­­szi­kus fel­dol­go­zá­sa: a fe­ke­te-fe­hér film­ben a cím­sze­rep­lőt José Ferrer több­szö­rö­sen díj­nyer­tes ala­kí­tá­sá­ban lát­hat­juk.

Ame­ri­kai—me­xi­kói filmvíg­já­ték (2007)

A pszi­chi­át­ri­ai osz­tály or­vo­sa­it egy kí­sér­let ré­sze­ként ar­ról tá­jé­koz­tat­ták, hogy ál­be­te­gek is fog­nak je­lent­kez­ni ná­luk. Az ered­mény? Száz­ki­lenc­ven­há­rom fel­vett be­teg­ből hu­szon­há­rom—negy­ven­ki­lenc be­te­get tar­tot­tak „álbeteggyanúsnak” a pszi­chi­á­te­rek. A vizs­gált idő­szak­ban va­ló­já­ban egyet­len ál­be­teg sem je­lent­ke­zett. És nem csak a pszi­chi­át­ri­án nem le­het meg­kü­lön­böz­tet­ni az ép­el­mé­jű­e­ket a gyen­ge­el­mé­jű­ek­től. Charlie-t (Michael Douglas) ki­en­ge­dik az el­me­gyógy­in­té­zet­ből. Úgy tű­nik azon­ban, nem gyógy­ult meg tel­je­sen: meg van ró­la győ­ződ­ve, hogy a kör­nyé­kü­kön kell egy rég el­ásott kincs után ku­tat­ni. A kincs­ke­re­sés­be be­kap­cso­ló­dó lá­nya, Miranda (Evan Rachel Wood) biz­tos ben­ne, hogy ap­ja őrült. A né­ző? Még gon­dol­ko­dik raj­ta. Va­jon a szenny­víz­csa­tor­ná­ba ug­rik Charlie, vagy egy föld alat­ti fo­lyó­ba? Mi dönt­het­jük el.

Angol ro­man­ti­kus film­drá­ma (2008)

Va­jon lé­te­zik-e az em­be­ri ta­lál­má­nyok kö­zött ször­nyűbb és ör­dö­gibb a bom­bák­nál? Min­den bi­zon­­nyal a leg­alat­to­mo­sabb har­ci esz­köz, hi­szen al­kal­ma­zá­sá­nál a tá­ma­dó és a meg­tá­ma­dott idő­ben és tér­ben is tá­vol van egy­más­tól. Az anya (Michelle Wil­li­ams) csa­lád­já­nak éle­te több szá­lon is kö­tő­dik a bom­bák­hoz. Há­zuk azon a he­lyen épült, ahol Hit­ler gyúj­tó­bom­bái föl­dig rom­bol­ták a ré­gi épü­le­te­ket, fér­je pe­dig tűz­sze­rész­ként po­kol­gé­pe­ket ha­tás­ta­la­nít Lon­don ut­cá­in. Egy na­pon mind­eh­hez csat­la­ko­zik egy újabb: fér­je és fia egy sta­di­on fel­rob­ban­tá­sa­kor vesz­ti éle­tét. A nőt a tra­gé­di­án túl a lel­ki­is­me­re­te is kí­noz­za, ugyan­is a ter­ror­tá­ma­dás ide­jén ép­pen sze­re­tő­jé­nél (Ewan McGregor) volt. Meg­rá­zó film a túl­élés­ről, az em­ber bel­ső és kül­ső vi­lá­gá­nak új­já­épí­té­sé­ről.

Ma­gyar filmvíg­já­ték (1964)

Idő­ről idő­re hal­la­ni a hí­rek­ben, hogy ha­mis pénz­zel fi­ze­tett va­la­ki, ezért az interneten több hos­­szú le­írás is ta­lál­ha­tó, mi­ről le­het föl­is­mer­ni a ha­mis bank­je­gye­ket. Na­gyon egy­sze­rű len­ne az élet, ha min­den­ki, aki anya­gi gon­dok­kal küzd, fog­ná ma­gát, s há­zi­lag elő­ál­lí­ta­na né­hány kö­teg tí­zez­rest. A Bán Fri­gyes ren­dez­te film fő­hő­se (Pé­csi Sán­dor) sze­gény ír­nok, ám te­het­sé­ges pénz­ha­mi­sí­tó. Gyö­nyö­rű bank­he­gye­ket raj­zol­va sza­ba­dul meg pénz­ügyi gond­ja­i­tól. Ne­héz ter­mé­sze­tű anyó­sa is mel­lé áll, s ál­dá­sát ad­ja a tör­vény­te­len cse­le­ke­det­re. Egy nyo­mo­zó (Eg­ri Ist­ván) azon­ban fel­fi­gyel a ha­mis pén­zek­re, s ak­ci­ó­ba len­dül. Va­jon Bá­nyai kar­ri­er­je med­dig emel­ke­dik? Le­het-e a bű­nös em­ber va­ló­ban elé­ge­dett és bol­dog?

Ame­ri­kai filmvíg­já­ték (1985)

Az is­ko­lát kez­dő gye­re­kek­nek nem­csak a tan­in­téz­mény szi­go­rá­hoz kell al­kal­maz­kod­ni­uk, ha­nem a tár­sa­ik­hoz is. Va­la­hány­szor új kö­zös­ség­be ke­rül­nek, elöl­ről kell kez­de­ni­ük az al­kal­maz­ko­dást. A film­bé­li kö­zép­is­ko­lá­ban kü­lön­bö­ző csa­lá­di hát­te­rű, élet­fel­fo­gá­sú ka­ma­szok­nak kel­le­ne meg­ta­lál­ni­uk a han­got egy­más­sal. A tá­jé­ko­zó­dást ele­in­te se­gí­tik az olyan kli­sék, mint a „spor­to­ló”, a „punkcsaj”, a „her­ceg­kis­as­­szony”, a „rossz­fiú” vagy az „is­ko­la esze”, ké­sőbb azon­ban már aka­dá­lyoz­zák egy­más meg­ér­té­sét. A bün­te­tés­ből ös­­sze­zárt és ön­is­me­re­ti es­­szé írá­sá­ra kényszerített öt di­á­kot elő­ször csak az igaz­ga­tó­he­lyet­tes irán­ti el­len­szenv tart­ja ös­­sze — úgy, ahogy. Ami­kor a hely­zet kény­sze­ré­ből klikk­je­ik ha­tá­rát át­lép­ve be­szél­get­ni kez­de­nek, be­áll a drá­mai for­du­lat: gya­nak­vá­suk fel­ol­dó­dik, las­san meg­is­me­rik egy­mást és ön­ma­gu­kat is.

Ma­gyar filmvíg­já­ték (1955)

Kü­lö­nö­sen ér­de­ke­sek az öt­ve­nes évek­ben ké­szült ma­gyar fil­mek, ame­lyek gyak­ran a pro­pa­gan­da esz­kö­zei vol­tak. Ez nem vé­let­len, hi­szen a film­gyár­tás a po­li­ti­ka és az ide­o­ló­gi­ai ve­ze­tés irá­nyí­tá­sa alatt állt. Az ál­la­mo­sí­tás után a film­ipar min­den te­rü­le­te köz­pon­to­sí­tott rend­szer­ben mű­kö­dött: elő­ír­ták, mely té­mák­ról kell fil­met ké­szí­te­ni, pél­dá­ul az ipa­ri ter­me­lés nö­ve­lé­sé­ről, a me­ző­gaz­da­ság szo­ci­a­lis­ta át­szer­ve­zé­sé­ről vagy az el­len­sé­ges sza­bo­tázs­ak­ci­ók le­lep­le­zé­sé­ről. Ranódy Lász­ló víg­já­té­ka egy he­lyi kö­zös­ség ap­ró­lé­kos be­mu­ta­tá­sa, ám eb­ben is fel­lel­he­tők a ko­ra­be­li kli­sék. A Szig­li­ge­ten for­ga­tott film­ben sze­re­pel bri­gád­ve­ze­tő, párt­tit­kár, egyé­ni gaz­dál­ko­dó és úr­hat­nám fe­le­ség egy­aránt. A sze­rep­osz­tás pe­dig re­mek: Fónay Már­ta, Kiss Ma­nyi, Makláry Zol­tán, Szir­tes Ádám.