Élet és halál az iskolában

Philippe Falardeau film­jé­ben egy mont­re­a­li kis­di­ák, a ti­zen­egy éves Alice e sza­vak­kal jel­lem­zi is­ko­lá­ját: „Bár nem a leg­cso­dá­la­to­sabb, de az enyém. Ami­kor el­kezd­tem ide jár­ni, anyu­kám azt mond­ta, itt min­den szu­per lesz, és tény­leg így is lett. Itt vi­gyáz­nak ránk, ak­kor is, ha hiperaktívak va­gyunk. De ez az a cso­dá­la­tos is­ko­la, ahol a ta­nár­nőnk egy es­te fel­akasz­tot­ta ma­gát az osz­tály­ban. A ma­mám, aki lé­gi utas­kí­sé­rő, nem volt itt, pe­dig jó lett vol­na, mert na­gyon ne­héz idő­szak volt ez szá­mom­ra.”
A ta­nár­nő ön­gyil­kos­sá­ga után az is­ko­la ve­ze­té­se min­dent meg­tesz, hogy a gye­re­kek fel tud­ják dol­goz­ni a tra­gé­di­át. Át­fes­tik az osz­tály­ter­met, ki­ren­del­nek egy pszi­cho­ló­gust, és gyor­san fel­vesz­nek egy ta­nárt, hát­ha az ok­ta­tás zök­ke­nő­men­tes foly­ta­tá­sa se­gít a ta­nu­lók­nak a fe­lej­tés­ben. Így ér­ke­zik kö­zé­jük egy al­gé­ri­ai emig­ráns fér­fi, Bachir Lazhar (Mo­ha­med Fellag).
Az új pe­da­gó­gus ha­mar meg­ta­lál­ja a han­got a rá­bí­zot­tak­kal. Azt is ész­re­ve­szi, hogy a lát­szat el­le­né­re sú­lyos te­her­ként ne­he­ze­dik rá­juk sze­re­tett ta­ná­ruk ha­lá­la. Kü­lö­nös ér­zé­keny­sé­ge ab­ból fa­kad, hogy nem­rég egész csa­lád­ját el­vesz­tet­te Al­gé­ri­á­ban.
Falardeau két szá­lon me­sé­li el a tör­té­ne­tet, mind­vé­gig el­vá­laszt­va őket egy­más­tól. Bachir ugyan­is so­ha nem be­szél az osz­tály­nak a sa­ját éle­té­ről. Ezért le­het a né­ző­nek olyan ér­zé­se, hogy bár az egyik tra­gé­dia fel­erő­sí­ti, kont­rasz­to­sab­bá te­szi a má­si­kat, esz­kö­zei le­het­nek egy­más gyó­gyí­tá­sá­nak.
Kü­lön ki kell emel­ni e film kap­csán két gye­rek­sze­rep­lőt. Az Alice-t ját­szó Sophie Nélisse a fent idé­zet sza­vak el­mon­dá­sá­nál vis­­sza­fo­got­tan, még­is drá­mai erő­vel tud­ja át­ad­ni a ben­ne dú­ló ér­zel­me­ket. A Si­mont ala­kí­tó Émilien Néron pe­dig a ta­ná­ra ha­lá­la mi­att bűn­tu­da­tot ér­ző fiú meg­for­má­lá­sá­val mu­tat olyan mély­sé­get, mely egy fel­nőtt­nek is di­csé­re­té­re vál­na.
A Lazhar ta­nár úr cí­mű fil­met még játs­­szák itt­ho­ni mo­zik. Ér­de­mes meg­néz­ni.