Ma­gyar film­víg­já­ték (1955)

Hány­fé­le in­dít­ta­tás­ból le­het há­za­sod­ni! A Várkonyi Zol­tán ren­dez­te klas­­szi­kus film­ben Molière fi­gu­rá­ja, Dandin György (Pé­csi Sán­dor) már túl van az if­jú­ko­rán. A mó­dos gaz­da, aki nem kü­lö­nö­seb­ben von­zó fér­fi, be­le­sze­ret a ne­me­si csa­lád, a Lükeházy fa­mí­lia le­á­nyá­ba, An­gyal­ká­ba (Mé­­szá­ros Ági), no meg az elő­ke­lő­ség vi­lá­gá­ba. Lét­re­jön-e a frigy? Dandin sze­rel­me nem kell, hát csak a pén­zét tud­ja nyúj­ta­ni. Az ara­nya­kért a csa­lád és An­gyal­ka csak il­lú­zi­ó­kat ad cse­ré­be. A pi­po­gya férj las­san­ként rá­esz­mél, hogy ki­hasz­nál­ják, fe­le­sé­ge pe­dig hűt­len. Ám az úri vi­sel­ke­dés­ben já­rat­lan fér­fi­nak nincs ho­va for­dul­nia fel­is­me­ré­sé­vel: a csa­lád ös­­sze­zár. Nem ő sze­rez­te meg ma­gá­nak a lányt, ha­nem őt ej­tet­ték fog­lyul. A fél­té­keny­ség­től há­bor­gó cím­sze­rep­lő ma­ga sum­máz­za ek­ként a tör­tén­te­ket: „Ökör vol­tál, Dandin György, de még mek­ko­ra ökör!”

Ma­gyar ze­nés film (1965)

Mi a kü­lönb­ség a ha­zug­ság és a na­gyot­mon­dás kö­zött? Míg előb­bi le­rom­bol­ja a bi­zal­mat és meg­mér­ge­zi a vi­lá­got, ad­dig utób­bi szí­ne­seb­bé te­szi, így se­gít­ve elő a mű­vé­szi al­ko­tás­hoz nél­kü­löz­he­tet­len fan­tá­zia ki­bon­ta­ko­zá­sát. Egy öreg­em­bert fag­gat­nak ivó­cim­bo­rái a korcs­má­ban: „Csak azt mond­ja el, Há­ry bá­tyó, ho­gyan fog­ta el a nagy Na­pó­le­ont!” És az öreg er­re nem azt vá­la­szol­ja, hogy „hát se­hogy”, ha­nem be­le­kezd a me­sé­lés­be, mely­ben Fe­renc csá­szár épp­úgy fel­buk­kan, mint a fi­a­tal Má­ria Luj­za her­ceg­nő. Ko­dály Zol­tán a va­ló­sá­got ki­dí­szí­tő ob­si­tos­ról szó­ló dal­já­té­ka ez­út­tal Szinetár Mik­lós ren­de­zé­sé­ben csen­dül fel. A fő­sze­rep­lő Szir­tes Ádám és Tordai Te­ri mel­lett meg kell em­lí­te­ni Melis György és Gom­bos Éva ne­vét is, hi­szen a fő­sze­rep­lők­nek ők köl­csön­zik ének­hang­ju­kat. Ez pe­dig egy dal­mű ese­té­ben igen­csak fon­tos.