Az élet bölcsője
Csodálom a vizet, a víz erejét. Köveket csiszol kaviccsá, képes romba dönteni hidakat, házakat. Középiskolás koromban a bölcs és olykor komoran hullámzó Duna partján sétáltam sokat, vagy a nagy folyó fölé magasodó Templomhegyről figyeltem a lassú járású uszályokat, a köröttük repkedő ezüstös szárnyú sirályrajokat. Egyszer gyalog is átkeltem a dunaföldvári hídon, a szédítő-vonzó mélységben szürkén hömpölygő víz tükrén meg-megcsillantak a rakoncátlan napsugarak…