“A gyilkosságoktól sem riadtak vissza”

 

A kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra el­len­ség­ként ke­zel­te az egy­há­zat?
— Egy­ér­tel­mű­en igen, ez a kü­lön­fé­le párt­ha­tá­ro­zat­ok­ból is ki­de­rül. 1950-ben a kom­mu­nis­ta ve­ze­tők még azt jö­ven­döl­ték, hogy kö­vet­ke­ze­te­sen vég­re­haj­tott egy­ház­po­li­ti­kai lé­pé­sek­kel húsz éven be­lül tel­je­sen el­sor­vaszt­ják a val­lá­sos­sá­got. Szán­tó Kon­rád fe­ren­ces tör­té­nész nem vé­let­le­nül ad­ta a kor­szak­kal fog­lal­ko­zó kö­te­té­nek azt a cí­met, hogy A kom­mu­niz­mus­nak sem si­ke­rült…
Mi táp­lál­ta az egy­ház gyű­lö­le­tét?
— A vá­lasz ös­­sze­tett. A leg­főbb ok nyil­ván az, hogy az egy­ház vi­lág­né­ze­te egé­szen más ala­pon áll, mint a mar­xis­ta-le­ni­nis­ta, ké­sőbb pe­dig tu­do­má­nyos szo­ci­a­liz­must val­ló ál­la­mé. Rá­adá­sul az ate­is­ta ide­o­ló­gi­ák mes­si­a­nisz­ti­kus kön­tös­ben je­lent­kez­tek — a ke­resz­té­nyek szá­má­ra vi­szont más a Meg­vál­tó… A kom­mu­nis­ta rend­szer nem tűrt ver­seny­tár­sat. Új em­ber­tí­pust akart ki­ne­vel­ni, ezért erő­sza­ko­san ma­gá­hoz ra­gad­ta az ok­ta­tás ha­gyo­má­nyo­san egy­há­zi fel­adat­kör­ét. Ma­gyar­or­szá­gon ez 1948-ban kö­vet­ke­zett be. Az ál­lam azt hir­det­te, hogy a tár­sa­da­lom min­den gond­já­ra tud­ja a meg­ol­dást, emi­att az egy­ház szo­ci­á­lis in­téz­mé­nye­i­nek sem en­ge­dett te­ret. Ha­zánk­ban már 1946-ban fel­szá­mol­ták az egy­há­zi egye­sü­le­te­ket, ugyan­is fel­is­mer­ték, hogy a kö­zös­sé­gi há­ló­ban élő em­ber ne­he­zeb­ben irá­nyít­ha­tó, mint az el­szi­ge­telt egyén. Az egy­ház ere­den­dő­en kö­zös­sé­gi jel­le­gét, il­let­ve a kis cso­por­tos val­lás­gya­kor­lás for­má­it ké­sőbb, még a nyolc­va­nas évek­ben is alig-alig tűr­te meg a ha­zug, jel­sza­va­i­ban és al­kot­má­nyá­ban vi­szont val­lás­sza­bad­sá­got hir­de­tő rend­szer. A kü­lön­fé­le szem­pont­ok kö­zött bi­zo­nyá­ra az is fel­me­rült, hogy az egy­ház kül­föl­di kap­cso­la­ta­it (gon­dol­junk csak a Va­ti­kán­ra) ál­lam­biz­ton­sá­gi koc­ká­zat­nak tar­tot­ták.
Mi­lyen esz­kö­zök­kel tá­mad­ták az egy­há­zat?
— Ez idő­sza­kon­ként és or­szá­gon­ként vál­to­zott. Ma­gyar­or­szá­gon Rá­ko­si Má­tyás alap­ve­tő­en ugyan­azt a harc­mo­dort ve­zet­te be, mint amit a ko­a­lí­ci­ós pár­tok el­len al­kal­ma­zott. Kon­cep­ci­ós pe­rek­kel meg­ko­ro­ná­zott rá­gal­ma­zás­sal meg­pró­bál­ta el­ven­ni az egy­ház hi­te­lét, to­váb­bá le­fe­jez­ni az egy­ház­ve­ze­tést — gon­dol­junk csak a Mindszenty Jó­zsef bí­bo­ros vagy a Grősz Jó­zsef ka­lo­csai ér­sek el­le­ni hecc­kam­pány­ra és pe­rek­re. A bé­ke­pap­ság meg­te­rem­té­sé­vel bel­ső meg­osz­tott­sá­got ho­zott lét­re, az úgy­ne­ve­zett sza­lá­mi po­li­ti­kát az egy­ház­ra is al­kal­maz­va. A min­den­na­pos mű­kö­dést pe­dig ad­mi­niszt­ra­tív ren­de­le­tek­kel el­ké­pesz­tő mér­ték­ben kor­lá­toz­ták. Min­den­fé­le esz­közt be­ve­tet­tek an­nak ér­de­ké­ben, hogy az egy­ház tag­jai fél­je­nek: a meg­fi­gye­lés, a mun­ka­he­lyi el­le­he­tet­le­ní­tés, a zsa­ro­lás, a fe­nye­ge­tés, a fi­zi­kai erő­szak ugyan­úgy az esz­köz­tá­ruk volt, mint a be­bör­tön­zés vagy a ki­te­le­pí­tés. Még a po­li­ti­kai gyil­kos­sá­gok­tól sem ri­ad­tak vis­­sza.
A Ká­dár Já­nos ne­vé­hez kö­tő­dő dik­ta­tú­ra vál­toz­ta­tott e bá­nás­mó­don?
— Igen, ra­va­szabb és ki­fi­no­mul­tabb mód­sze­rek­hez nyúlt. A pa­pok mel­lett egy­re in­kább cél­ke­reszt­jé­be vet­te a te­vé­keny vi­lá­gi hí­ve­ket is. Az egy­há­zi élet kor­lá­to­zá­sát a már kel­lő­en meg­fé­lem­lí­tett fel­ső pa­pi kö­rök ré­vén is el­ér­het­te. Az utol­só, ki­fe­je­zet­ten egy­há­zi­ak el­len le­foly­ta­tott per a het­ve­nes évek ele­jén volt ha­zánk­ban, de az ál­lam­biz­ton­ság még a nyolc­va­nas évek­ben is elő­ké­szí­tett egy ilyet.
Ön a szé­kes­fe­hér­vá­ri le­vél­tá­rat ve­ze­ti. Ezt az egy­ház­me­gyét men­­nyi­re súj­tot­ta az egy­ház­ül­dö­zés?
— Je­len­tős mér­ték­ben, mi­vel a he­lyi püs­pök, Shvoy La­jos Mindszenty bí­bo­ros egyik bi­zal­ma­sá­nak szá­mí­tott. Shvoy 1951-ben né­hány hó­nap­ra há­zi őri­zet­be ke­rült, Kisberk Im­re se­géd­püs­pö­köt pe­dig in­ter­nál­ták is. A ki­mu­ta­tá­sok ta­nú­sá­ga sze­rint 1964-ig negy­ven­hat pap­tól von­ták meg a lét­fenn­tar­tás­hoz szük­sé­ges fi­ze­tés­kie­gé­szí­tést, hu­szon­ki­lenc­től pe­dig rö­vi­debb-hosz­­szabb idő­re a mű­kö­dé­si en­ge­délyt is. Hu­szon­hét pap szen­ve­dett bör­tön­bün­te­tést, öt­ven­he­tet pe­dig kény­szer­rel más plé­bá­ni­á­ra he­lyez­tek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..