Hit és egészség

Egy érdekes és megdöbbentő tanulmányt olvastam, amely az Amerikai Egyesült Államok egyik kórházának intenzív osztályán készült. Kétszázharminckét szívkoszorúér-átültetésen átesett beteg sorsát követték nyomon hat hónapon át. Az egyéb adatokat figyelembe véve (korábbi szívműtét a kórelőzményben, életkor, nem, szociális támogatottság, más betegségek, illetve a szívbetegség súlyossága) háromszoros (!) halálozási arányt tapasztaltak azok körében, akik számára a vallás semmilyen erőt nem tudott nyújtani. Még döbbenetesebb, hogy tizennégyszeres (!) halálozást mutattak ki azoknak a csoportjában, akik nemcsak vallástalanul, de magányosan is éltek, és nem kaptak szeretetet semmiféle közösség tagjaként.

A Hit és Fény közösség lelkigyakorlata

Megérintette a földet így március elején a tavasz. Sál se kell, megnyílik a télikabát. Nyílik a kedvünk is, hisz ez a lelkigyakorlat új találkozást is hoz: határon innenről és túlról érkeznek a Hit és Fény közösség csoportjai – értelmi fogyatékos emberek, szülők és segítők. Itthon vagyunk: ismerős a közeg, a hangok, dallamok, mozdulatok, gesztusok – ismerősek az arcok. Úgy hiszem, mindig is azok voltak. De ismerem őket, valóban? És magamat? Magammal hogy állok?

A közösségi lét három kiemelkedő eseménye köré rendeződik a hétvége: találkozás, ütközés és kiengesztelődés. Ezek valódisága, mondhatni, a jó közösség fokmérője. Mindhárom nap van egy-egy elmélkedés e témákról, s ezenkívül sor kerül még kiscsoportos megosztásokra, megjelenítésre a szívtelen szolgáról szóló példázat alapján, és van éneklés, ima, tánc, kézműves műhely, sportjátékok, valamint csoportos séta a Halászbástyán.

Találkozás a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által támogatott Underdog zenekarral

– Noha légvonalban körülbelül ötven méterre vagyunk, olyan bonyolult idejutni, hogy inkább kocsival jövök magukért – mondja a telefonba Kocsis Mihály –, és ez a képtelenül ható állítás máris izgalmas kalanddá változtatja számomra az Underdog zenekarral való találkozásunkat. Néhány perces, kanyargós autóutunk egy erdőn át vezet, és ettől úgy érezzük, mintha egészen magunk mögött hagynánk a várost, sőt mintha egyenesen egy másik világba érkeznénk. Nemsokára kiderül: csakugyan ez történt.

Az épület, amelyben a zenekar próbaterme van, a máltai szeretetszolgálat idősotthona. Már messziről hallani, hogy zajlik a próba, akkora a zenebona, ám ez a lakókat – mint megtudjuk – a klubszoba szerencsés elhelyezkedése miatt egyáltalán nem zavarja. Ezt kissé meseszerű elemnek érzem, de kezdem megérteni: eljött a pillanat, amikor el kell engednem „az erdőn túli világ” szabályait, „bölcsességét”.