Van még jó hírünk

Jó embereket keres a Médiaunió Alapítvány. Olyanokat, akik a nyilvánosság előtt egyáltalán nem vagy kevéssé ismertek, de alapvető értékeket képviselnek, és mások számára példaképek lehetnek. A www.joembertkeresunk.hu oldalon bárki jelölhet bárkit, akiről úgy gondolja, hogy jó ember. Pályázni július 31-éig lehet, és a „zsűri” augusztus végén választja ki a leginkább inspiráló történeteket. Értéknek tekintik például az együttműködést, a közösségépítést, a munkát, a szorgalmat, a kitartást, az adományozást, az önkéntességet, a felelősségvállalást, a találékonyságot és a befogadást.

A HungaRio nemzeti katolikus ifjúsági találkozó szervezői június 15-éig meghosszabbították a kedvezményes jelentkezés határidejét. A rendezvényre, amelyre július 24. és 28. között kerül sor Pécsett, mintegy kétezer fiatalt várnak.

Az egyház misszióját leginkább nem a külső tényezők hátráltatják, hanem a motiváció hiánya. Amíg nem vagyunk bizonyosak abban, hogy miért kell tanúságot tennünk Jézus Krisztusról, addig nem is végezzük teljes lelkesedéssel ezt a szolgálatot.

A gyakran hallott, közkeletű válaszoknak nincs megfelelő mozgósító erejük. A misszió elsődleges célja nem az, hogy címzettjeit „jobb emberekké” tegyük. Nem is az, hogy egészségesebb, értékelvű társadalmat hozzunk létre. Mindezek inkább fontos következményei a missziónak, semmint közvetlen céljai. Az evangelizáció egyértelműen arra irányul, hogy az embereket új életre, üdvösségre vezessük. II. János Pál pápa kertelés nélkül hirdette és tanította: Azért hívjuk a Jézus Krisztusba vetett hitre az embereket, „mert csak őáltala szabadulunk meg teljesen és ténylegesen a gonosztól, a bűntől és a haláltól”, csak „őbenne ajándékozza Isten az »új életet«, az isteni és örök életet” (RM 44.).

Teremtésvédelem

Az ENSZ 1972-ben nyilvánította június 5-ét környezetvédelmi világnappá. A cél az volt, hogy felhívják a kormányok és az emberek figyelmét a környezetszennyezés fokozódó veszélyeire, és cselekvésre sarkalljanak.

Talán nem felesleges a folyamatos figyelemfelhívás, hiszen a feladat – minden eddigi sikeres erőfeszítés ellenére is – ugyanolyan nagy maradt, mint negyven évvel ezelőtt volt. A régi kihívások mellett ugyanis folyamatosan újabbak jelennek meg. Ezek közül kétségtelenül az egyik legégetőbb probléma a mindenütt jelen levő rengeteg vegyszer.

Magyar koszorúkkal a Donnál

Ötszázhatvanhárom kilométer, tizennyolc nap, főhajtás huszonkét településen, koszorúk és parolák, magyar föld az idegenben nyugvó katonák sírjára, naponta ötven-ötvenöt kilométernyi futás, és egy térdműtét – néhány tétel a doni katasztrófa hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett emlékfutás képzeletbeli leltárából. A Mártírok és Hősök Közalapítvány, valamint a Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társasága által szervezett nem mindennapi vállalkozás a kaposvári Hősök templomától április 18-án indult.

Világ-nézet katolikus szemmel

A londoni Woolwich negyedben két brit állampolgár nemrég fényes nappal agyonszurkált egy brit katonát. Nem ismerték, azt sem tudhatták, hol szolgál, milyen nézetei vannak, miben hisz. Csak annyit tudtak róla, hogy brit katona.

A merénylők tettük elkövetése után nem is próbáltak menekülni. Egyikük véres késével hadonászva mintegy magyarázni igyekezett tettét: „Harcolnunk kell ellenük, mivel ők is harcolnak ellenünk. Szemet szemért, fogat fogért.” Elnézést kért, hogy nőknek is végig kellett nézniük a történteket, de azzal védekezett: „A mi országunkban a mi asszonyaink is ugyanezt látják.”