„Április végén költöztünk át véglegesen az előző helyünkről, s azóta teljes létszámmal dolgozunk” – újságolja Horváth Valéria családgondozó, az intézmény helyettes vezetője. Az anyukák már hetekkel a beköltözés előtt segédkeztek a takarításban, a környezet csinosításában. Csomagoltak, pakoltak, csak a legszükségesebb holmijukat hagyták hátra addigi lakhelyükön. Az utolsó napon kisbabájukkal s egy kézipoggyásszal a hónuk alatt végleg búcsút intettek régi otthonuknak, és elfoglalták helyüket a kényelmesen berendezett, új épületben.
Az intézménybe belépőket az előtérben egy falitábla fogadja. Rajta fényképek, amelyekről mosolygós, megnyerő arcok néznek ránk. Kérdő tekintetemet látva Valéria elmondja, hogy a legtöbb ember számára nyomasztó érzés belépni egy addig ismeretlen helyre, ahol nemcsak a falak, de az emberek is idegenek. Az intézmény munkatársait ábrázoló képek, s az alattuk olvasható rövid ismertető szövegek segítségével egy előzetes bemutatkozási lehetőséget kínálnak az érkező kismamáknak. Az úgynevezett belépési traumát igyekeznek csökkenteni ezzel a módszerrel. Így a tényleges találkozás, a megismerkedés előtt a menedéket kérők tájékozódhatnak arról, hogy kik lesznek majd segítségükre, kikhez fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal.
A folyamatos munkarend szerint dolgozó munkatársak nemcsak a várandósság, de a szülés ideje alatt és utána is figyelemmel kísérik a kismamák életvitelét. Tanácsot adnak a megfelelő táplálkozási szokások kialakításában, a gyermekgondozási ismeretek elsajátításában, de készek arra is, hogy a családdal, az ellátással kapcsolatos hivatalos ügyek intézésében is részt vegyenek. Feltérképezik az intézménybe kerülő kismamák családi hátterét, természetes támaszait. Megvizsgálják, hogy feléleszthetőek-e a családi vagy rokoni kapcsolatok, s ha igen, akkor milyen módon lehet újraegyesíteni a felbomlott közösséget. Javaslatokat fogalmaznak meg az életvezetési nehézségek áthidalására, hogy a fiatal anyuka képessé válhasson az önálló életvitelre, gyermeke megfelelő ellátására, nevelésére, egy társadalmilag elfogadott, megfelelő értékrend kialakítására.
A család, a közösség feleslegességét sugalló világban példamutató az otthonban lakó édesanyák tette, akik minden nehézség és elutasítottság ellenére is vállalták, hogy világra hozzák kisbabájukat. A szeretet éltette őket, s a szeretet ösvényén jutottak el azok közé az emberek közé, akik átsegítették őket a kezdeti nehézségeken – hangsúlyozta Soltész Miklós.
Valóban, a remény elszántsága csillant meg Anett, Katalin, Mónika szemében is, amikor a holnapok hitéről beszélgettem velük. Különböző élethelyzetek, különböző sorsok, de egyvalami közös mindannyiukban: a gyermekük csodálata. Ennek az érzésnek a határtalanságával csak most ismerkedtek meg, most ébredtek tudatára annak a semmivel össze nem hasonlítható élménynek, amit egy kisgyermek világrajövetele jelent az anya – és normális esetben – az apa számára is. „Vannak apák, akik nem vállalják a küzdelmet” – fogalmazott az államtitkár.
Akik elmenekültek a bántalmazás elől, akik elveszítették otthonukat, akiket a családjuk kitagadott, azokat az érdi közösség nagyobbik része befogadta. „A kiszolgáltatottak menedéke ez a hely” – hangsúlyozta T. Mészáros András.
Érd városában 2005 tavaszán nyitotta meg kapuit a Lea Otthon, ahova elsősorban egyedülálló fiatal várandós anyákat és a hozzájuk tartozó kisgyermekeket fogadták be. Az intézmény fenntartását 2008-ban a Leány, Anya, Gyerek Alapítványtól vette át a Székesfehérvári egyházmegye. Az országos befogadású intézmény új épületének tizenkilenc szobájában nagyobbrészt egyszülős családok élnek, akik rászorultsági alapon kerültek ide. A lakók többsége jelentős szociális hátránnyal érkezik, ezért a gondozók nagy figyelmet fordítanak a közösség építésére. A mindennapi tevékenység során az anyukák gyakorolhatják az együttélés szabályait, egymás segítésének, elfogadásának örömét.
A gondozók szabadidős életvezetési foglalkozásokkal, OKJ-s képzésekkel és álláskeresési szolgáltatásokkal próbálják előkészíteni az anyák munkavállalását. A lakók ingyenes pszichológusi és jogi segítséget is igénybe vehetnek.
Az intézmény dolgozóinak szakmai programja lehetővé teszi, hogy az anyák testileg, lelkileg, szellemileg megerősödjenek, s alkalmassá váljanak az önálló életre, gyermekük felnevelésére.
Az ünnepség végén Franz Kaspar átadta a Limburgi egyházmegye ajándékát – a limburgi dóm 1307-ben öntött nagyharangját díszítő kereszt másolatát – Hajdú Ferenc plébánosnak, az intézmény püspöki biztosának, majd a püspökök megáldották az épületet.
Fotó: Cser István
