Életet adó növények között (II. rész)

Az összesen húszhektáros kert élére Szeder Fábián bencés szerzetes került az 1830-as évek elején. Mint megtudjuk, nagy munkabírású, koncepciózusan gondolkodó ember volt, a kert mellett a könyvtárnak és más monostori gyűjteményeknek – például a levéltárnak – is ő volt a felelőse. A könyvtárban irányításával indultak meg azok a jelentős építőmunkák, amelyek eredményét ma is megcsodálhatjuk. A könyvtár akkoriban a Pannonhalmán működő tanárképző intézet tudományos bázisát jelentette; s nemcsak a könyveket tartották fontosnak, különféle szemléltető eszközöket is beszereztek. Így alakult ki az archeológiai, botanikai, zoológiai és ásványtani gyűjtemény.

De visszatérve a kertre. Szeder Fábián három naplóban rögzítette a kerttel kapcsolatos eseményeket és tudnivalókat. Cirill atya elénk teszi a könyvészeti ritkaságokat, a tartalmukban még inkább érdekfeszítő köteteket. Alatin nyelven íródott Protokollumban a szerzetes naponta följegyezte, mi történik a kertben. Belső naplójában –újabb könyvben – a személyes eseményeket rögzítette, de mint Cirill atya megjegyzi, ebben is igen gazdag a kertre vonatkozó anyag. Minden napot azzal kezd, hogy részletesen leírja, milyen idő volt az előző huszonnégy órában. Szeder Fábián harmadik munkája a kétkötetes Colligatum, amely a kerttel és a gyűjteményekkel kapcsolatos gazdasági és pénzügyi vonatkozásokat említi. Árajánlatok szerepelnek benne, skiccek, amelyeken nyomon követhető a kerttervezés folyamata; merre menjenek az utak, milyen rabátok – ágyások vagy parcellák – hová kerüljenek.

Az egykori kertet inkább kultúrkertnek nevezhetjük, ahol a közvetlen ellátást szolgáló gazdálkodás folyt, az arborétum pedig angolkert képét öltötte, ahogyan Szeder Fábián leírta. A délnek forduló részen Szeder Fábián levendulást telepített, szép üvegháza volt, még ananásztermeléssel is kísérletezett. Minden évben megrendelte az új szőlőfajtákat Bécsből. Gál Tibor, a neves borász, aki jelentős szerepet vállalt a pannonhalmi borászat újjáélesztésében, amikor körbejárta Cirill atyával a környéket – mintegy föltérképezni a meglévő szőlőkultúrát –, csodálkozott, honnan kerülhetett annyi, mai szemmel még inkább különleges szőlőfajta a vidékre. A bencés szerzetes ekkor megmutatta neki Szeder Fábián följegyzéseit.


Újabb könyv kerül elő a gondosan őrzött szekrényből: Reisch Elek bajorországi bencés gyógyszerész műve 1735-ből. Miután Pannonhalmára került, a környéken található gyógynövények felhasználásával több mint ötvenféle tea-, illetve néhány likőrreceptet jegyzett le Rendeléstani kézikönyvében. Így nevezték akkoriban az egyes gyógyszerek elkészítésének receptkönyvét. Ahol Cirill atya találomra kinyitja, éppen a szemgyulladás gyógyítására szolgáló, úgynevezett szemlemosó teáról olvashatunk. A mai pannonhalmi likőrök közül a meggylikőr receptje nem Reisch Elektől származik, tőle a keserű likőr és a gyógynövénylikőr összetételét vették át. Ezek a különféle gyógynövények, cickafark, kakukkfű, levendula, kamilla, gyermekláncfűgyökér és más, életet adó növények főzetei.

S miután így elmélyedtünk a könyvekben, újabb ritkaság kerül elő. Zsoldos Xavér, pápai származású bencés szerzetes munkája. Ő a II. József-féle föloszlatás után környékbeli plébánosként működött, s vetette papírra művét: Herbarium – Különb-különbféle fáknak, füveknek és házi orvosságok használatinak rövideden megírt értelmek, melyeket alább nevezendő szerzetes pap sokaknak hasznára némely betegségeknek s nehéz nyavalyáknak gyógyítására egyiknek is másiknak is írásibul, javaslásibul összeszedegetvén ezen könyvben feljegyzett 1788 esztendőben.

Leírja az egyes növényeket, majd azt, hogyan kell feldolgozni őket, aztán a receptek következnek, talán ezer is! Rendkívül gazdag hagyománya a népi gyógyászatnak. Lappangó példány, magyarázza Cirill atya, 2006-ban jelent meg egy könyvaukción, ez is tudományos földolgozásra vár. Az atyára tekintek, mosolyog, amikor megjegyzem: néhány évre elegendő feladatnak néz elébe, mert hiszen nála szakavatottabb kéz aligha láthatna hozzá az említett könyvek kritikai földolgozásához. Reisch Elek munkájával nyelvészek ugyan foglalkoztak, de az ő kutatásuk a könyv tartalmát nem érintette.

S hogy a diákokat hogyan lehet bevonni elmúlt korok izgalmas megidézésébe? Két évvel ezelőtt az oklevélolvasó-szakkörön a Zsoldos Xavérnál szereplő tintarecepteket a diákok előbb lefordították magyarra, majd kémiaszakkörön kikeverték a tintákat, s különféle kísérleteket végeztek velük. Érdekes tudományos diákköri munka kerekedett belőle.

Alig hisszük: előttünk a németföldi Dorstenius orvos (nem bencés szerzetes) 1540-ben kiadott könyve. (Ekkor jött létre a jezsuita rend, egy évvel vagyunk Buda török általi elfoglalása előtt.) Orvos-botanikai mű, amely az ókor tudományosságára épül. A szerző ismeri a régi szerzők – Plinius és mások – műveit, s ezek alapján abc-rendben összefoglalót ad a gyógyászatban használatos egyes növényekről és azok felhasználásáról. A Linné által lefektetett egységes növénytani rendszer előtt vagyunk, figyelmeztet Cirill atya. S hogy jól el lehessen igazodni, Dorstenius hozza a görög, latin és német megnevezéseket. A növények leírása után azok temperamentuma következik: hevít vagy hűsít, utána erejük és orvosi hasznuk, végül színezett fametszet ábrázolja magát a növényt. Külön érdekességet jelentenek a széljegyzetek (glosszák). Két-három kéz munkájával a magyar elnevezések is odakerültek idővel.

Ismét letekintünk az ablakból. Szeder Fábián óta a legtöbb fa kicserélődött. Ám ma is a nevezetes fák között tartják számon a hagyomány szerint Kazinczy Ferenc által ültetett platánt, amely elpusztult ugyan, de még ma is erednek belőle gyökérsarjak. A tiszafák mellett értékes a szil levelű gumifa, tisztességes, öreg példány, a legszebb a magyarországi arborétumban található példányok közül.

Az elmúlt években megújult az arborétum. Több mint tízezer cserjét és fát telepítettek, figyelembe véve Szeder eredeti elképzelését. A régi könyvek illata és a fák lehelete: szellem és lélek emelkedik.

Fotó: Cser István